Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

54° KÖNYVISMERTETÉSEK Ennek a gondolkozási zavarnak időt kell adni, amíg leülepszik. Minden béke két előfeltétele : az idő és a türelem (85). Ebből folyik, hogy a béketárgyalásokat nem szabad elsietni. Az ellenségeskedések beszüntetése és a békeszerződések megkötése között hosszú időnek, esetleg éveknek kell eltelnie. (így Nicolson, Lord Davies, Hoover, Gibson, Sumner Welles, Hull, sőt az «American Commission to Study the Organisation of Peace» is.) A tulajdonképeni békekonferencia előtt a részleteket szakértőkonferenciáknak kell majd tisztázniok, úgyhogy a békekonferencia maga inkább koordináló és kodifikáló jellegű bizottság, mintsem politikai testület legyen. A legyőzött államokat biztonsági, majd szervezési okokból hosszú időn — esetleg éveken — át megszállva kell majd tartani. A megszálló nemzetközi hadsereg feladata lesz katonai és rendőri célokon felül a rombolások helyreállítása, éhínség leküzdése, foglyok, menekültek visszaszállítása, a dühöngő járványok megfékezése stb. A várhatólag súlyos helyzetbe kerülő államok között, amelyeknek életbevágóan szükségük lesz egy ilyen nemzetközi hadsereg támogatására, sorolja fel a szerző egyebek közt Magyarországot is (87—89, 243). A megszervezés ügye nemcsak a nagyhatalmaké, hanem a kisállamoké is. Ahogy a háború is közös ügyük volt. Ennek az érdekközösségnek az elismerése: a demokrácia igazi lényege. A kisállamok jól látják ezt, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ebben az összeműködésben szavuk legyen. Ha valakinek, úgy nekik érdekük, hogy a világ rendje végre létrejöjjön. Pusztán a maguk erejében ugyanis nem bízhatnak, s Nagy Frigyes és Napóleon óta nincs biztonságban a létük. Az autarkia (self-sufficiency) divatjának tarthatatlanságát ők érzik legjobban ; s az elszigetelődés pusztulásukat jelentené (90—100). Abban a tekintetben, hogy milyen legyen, helyesebben milyen ne legyen a világ új szervezete, a párizskörnyéki békeszerződések s ezek között főleg a versaillesí szerződés ma már ismeretes hibái szolgálnak okulásul. Ezeket a szerződéseket mindenekelőtt elsiették. A mult nagy békéit rendszerint hosszú évek tárgyalásai alapján kötötték meg ; ezzel szemben ezeket félév alatt összeütötték. Alapelveikül a nemzetek önrendelkezési jogát jelölték meg, ami húsz év alatt Európát a legkritikusabb helyen és időben szétporlasztotta (107—112). Megalkották a kisebbségvédelem rendszerét, de nem tisztázták, hogy mi lényegileg a kisebbség, nem gondoskodtak a védelem hatékonyságáról, s nem vették figyelembe, hogy sok államban inkább a többség szorul védelemre bizonyos