Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

536 KÖNYVISMERTETÉSEK készületlenül s a háború kockázatai és borzalmai közepett (489). Előretekintve pedig a tartós béke különböző lehetőségeit mérlegeli a szerző (497). Erre elvileg négy utat jelöl meg. Az első, amely ma már aligha járható, az, ha az államok egyáltalán nem érintkeznek. A második, ha szabadon és testvériesen összemüködnek, amire a világtörténelem békés századai már számos példát nyújtottak. A harmadik, ha a legerősebb uralkodik a többi felett (Pax Romána). Végül a negyedik, ha önként elfogadnak egy közös jogot, amelyért cserében függetlenségük egy részéről egyszersmindenkorra lemondanak. A jelenkor igényének szerinte ez az utolsó megoldás felel meg leginkább, amelynek lehetőségére példa az amerikai és svájci államszövetség, majd szövetséges állam kialakulása. Ebben az irányban haladva, a háború utáni nemzetközi fejlődés előtt bizonyára nem lesz többé elérhetetlen ideál a szervezett béke. Szabó József. Ihde Wilhelm: Das preussische Prinzip. Berlin, 1942. Kyffhaeuser. 61 1. Érdekes kísérlet : egyetlen értékeszménnyel adni jellemrajzot valamely népről. A németségről van szó, noha a szerző a porosz lelket vizsgálja, amelyet a németség mai kifejezésének tekint. Szerinte a német lélek a porosz olvasztótégelyben alakult ki s németségről nem lehet többé beszélni a poroszok és a porosz szellem mellőzésével. A porosz erő, hatalmi akarat és keménység nélkül a német egység nem tudott volna megszületni s ez az egység nemcsak politikai, hanem a német szellemiség egész területére kiterjed. Hogy miért kell mégis a német nép legjellegzetesebb jellemvonását a porosz princípiumban keresni, ezzel a felelettel a szerző adós marad. Ihde a porosz szellem kutatásánál két alapvető észleletből indul ki. A porosz idegenkedik minden dogmatikus célkitűzéstől és akaratát mindenek felett az államérdek szolgálatába állítja. A «Wille zur Macht» szintén a «Wille zum Staat»-nak alárendelt, ennek függvényeként jelentkező princípium. A két alapelvnek mélyén a szerző a kötelesség princípiumát fedezi fel. Szerinte a kötelesség fogalmában a parancsoló akarata olyan módon egyesül az engedelmeskedő akaratával, hogy a vezető akaratából, bölcsességéből, szelleméből a vezetett önkéntes melléállása folytán keletkezik a közös akarat. (49 1.) így a szerző túlteszi magát a társadalmi vezetés lélektani problémáin, mindazon a megismerésen, amit a