Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)
1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]
KÖNYVISMERTETÉSEK 513 lésre késztető] e maradt a felsőbb politikai és gazdasági szerveződésnek. A szerző inkább csak a tényekkel érezteti mindezt ; s elméleti megjegyzései néhol szinte rikítóan ellentmondanak a felvázolt tényeknek. Az új francia államot a szokásszerűségből, hűbériségből vezeti le s aztán ünnepli diadalát a hűbériség fölött. Ilyesféleképen üdvözli, említettük, a polgárság kialakulását is, forradalomként a hűbériséggel szemben. S végül a XIII. században szinte végleg eltemeti a hűbériséget és amit azután, mindmáig, a társadalomtípus maradványairól felsorol, azokat valóban csak elkésett maradványokként kezeli. Hiányzik belőle, mint mondtuk, a fejlődésnek egységben való meglátása. De nagy érdeme, hogy enged a tényeknek, a szociális struktúra valóságainak ; nem keres bennök csupán alkalmat valami elvont elméleti koncepcióra. Ezek a tények tehát maguktól is erőteljesen kidomborodnak munkájában. Lehetetlen fel nem ismernünk bennök azt, ami azóta is lényege az európai kultúrának. Hogy mit tanulhat e tényekből a modern társadalom vizsgálata? Azt, hogy Európa alulról fölfelé építkezett fel. Ember és föld, ember és ember életközei kapcsolataiból, amik elhárítottak maguktól minden egyoldalúan «célszerű» hatalmi, gazdasági s általában szólva minden egyoldalú intellektuális vezetést is. A szokás nemcsak a hasznos érdeket veszi fel magába, hanem az emberi kölcsönösség minden kiszámíthatlan, kifejezhetlen tartalmát is. Mélységes, életteljes tartalmakkal, puszta morális elvek helyett konkrét struktúrákkal választódnak ki az egyes hivatások, inkább társadalmias, mint célszerű értelemben vett szakszerű tagozódások. A modern társadalom a szakmában már inkább csak a hasznosan célszerűt értékeli — s mégis, mi lenne kultúránkból az évtizedes, sokoldalú, «gyakorlatiatlan» utánképzés és a hivatás társadalmias önállóságának biztosítása nélkül? S ez csak egyetlen példa arra, hogy mindazt, ami a mai társadalomszerkezetben is még tartós, megbízható, az élet minden igényein kipróbált alkatrész — mindazt már a hűbéri társadalom építette be e a fejlődésbe. Emberről-emberre való, az élet egészét szemléletes közelségben tapasztaló igazodás : itt vannak az igazi mélységek, innen jönnek az örökérvényű újítások — és nem az individuum számító vagy viharos érvényesüléséből vagy a kollektivum parancsoló közcéljaiból. Hajnal István.