Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 5" általános hűbériségbe beletagozódó kicsiny mesterségbeli szabályozódáson alapult. Nagyobb figyelmet szentel az agrártársadalomnak, bár inkább csak mint az úri hűbériség széles tápláló szervezetének. S mégis csak kiemeli, hogy ez a felső hűbérrendszer a társadalmosodásnak itt, alul kiképződött módszereit folytatta fölfelé. A szoros, emberrőlemberre való életigazodás, amely nem ismert el semmi felső, elvontabb politikai, gazdasági szervezetet, innen, alulról bontotta szét a Nyugat társadalmát kicsiny helyi alakulásokra, kényszerítette a felsőséget is az életközei, tapasztalati igazodásra. Túlsókat tépelődik a szerző a «szabadság-szolgaság» kategóriáin, de elismeri, hogy a rabszolgaság az igazi, eredeti hűbériesség vidékein tűnt el először és véglegesen ; és hogy még a kifejezett «szolgaság» is eredetileg nagyjából önként vállalt állapot : lényegében az úr expropriálása földbirtokából. Ezentúl már csak annyi az úr joga s kötelessége, hogy a parasztságnak helyi szokások szerint alakuló társadalmi és munkaszervezetét épségben, teljesítőképességben megtartsa. Ez a feladat az úri életforma alapja, biztosítéka. A földtulajdonnak rideg elve, de még jogi terminus-technikusa is eltűnik. A generációkon át tapasztalt foglalatosságok, munkamódszerek lesznek az emberi kölcsönösség alapjaivá. A szokásszerűség életteljesen, szemléletesen kifejező módszere lesz úrrá a társadalmon. Bámulatos a «coutume»-nek szilárdsága, minden kicsiny vidéki képletben .sajátos önállósága, ellenállása minden felsőbb hatalommal, érdekkel szemben. És emellett mégis elvitathatatlan a szokásszerűségnek nagy plaszticitása, új s új formákat képző készsége. Ez hódítja meg igazában, európai módon, a föld felszínét a hivatásos művelés számára — szemben az antiknak üzletre menő sivár agrárszervezetével. Jobb általában «szokásszerüségről», mint «szokásj ogról» beszélni, mert hiszen a társulásnak, emberközti viszonyulásnak életteljes módszere volt, s nem csupán érdekek szabályozója. Nemcsak az antik állami s gazdasági szervezetet szorította ki, hanem a barbár leszármazáskötelékeket is ; a kiscsaládra, az apáról-fiúra való mesterségbeli nevelésre, a szomszédság szemléletes, méltányos kölcsönös igazodására, a helyi társadalom sokféle árnyalatú foglalatosságainak egy beilleszkedésére alapította az életet. Ez a tulaj donképeni mély «hűbériség» : foglalatosságoknak, életformáknak megbízható, szilárd, tartós, sokoldalú kölcsönössége ; az emberek csak ezek által kapcsolódnak egymáshoz, s nem szubjektív érzelmek vagy erőszakolt függések vagy elvont köz33*