Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A nagycsalád és jogszokásai Martoson

416 FÉL EDIT de semmire sem kötelez. Ilyen kapcsolatba harmadízig való rokonok például akkor léphetnek, ha nem tartanák a rokonságot. Általában azonban idegenek dolga. (A gyűjtőt is meghívták egy keresztelőre, mert többen szerették volna keresztlányul fogadni. Miután ez nem történhetett meg, egy adatközlő minden arravaló alkalom nélkül szólította fel erre s azóta keresztlányom, lletve keresztanyám megszólítás járja közöttük.) Összeállítjuk, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a jellegzetesebb rokonsági megszólításokat : apa, apám, papám a dédapa, nagyapa, apa megszólítása ; csupán az apa édes, a nagyapa és dédapa öreg jelzőt kapnak. (A szláv eredetű déd szót — MNy XVIII : 30 — nem ismerik, nagy öregapa a helyi megfelelője) ; szüle, szülém illeti az anyát, nagyanyát, dédanyát. Az anya édes, a nagyanya öreg, a dédanya igen jelzőt kap ; bácsi, bátyám, édesbácsi illeti a nagyszülők, szülők fitestvérét, valamint a megszólító idősebb fitestvérét ; néni, néném, édesnéni a nagyszülők, szülők nőtestvérét, valamint az idősebb édes nőt est vért, sógor a neve a nagyszülők, szülők, testvérek és valamennyi számontartott vérszerinti nőrokon férjének, ezeken kívül a feleség minden fitestvérének. A nagyszülők, szülők szerinti ilyen kapcsolatban a sógorbácsi variáns használatos. Sógor illeti az olyan mostohatestvért is, akivel a megszólító későn került össze és nincsen is jó viszonyban ; ángyi, ángyom, gyángyi illeti a nagyszülők, szülők fitestvérének és valamennyi számontartott vérszerinti férfirokonnak feleségét, így a testvérekét is. A későn összekerült, nem jó viszonyban élő mostoha test vérek is így szólítják egymást ; örebbik uram, kisebbik uram illeti a férj fitestvéreit és unokatestvéreit negyedízig ; asszonyom a neve a férj idősebb nőtestvérének és a férj testvérei feleségének és valamennyi számontartott vérint való férfirokona feleségének ; fiam, lányom, édesfiam, édeslányom a gyermek, az unoka és a dédunoka is mind. (Figyelemre méltó, hogy a szláv eredetű unoka szavunk — MNy. XVIII : 30 — ilyen értelemben Martoson egyáltalán nem használatos.)