Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN 37 légkört. Élete legnagyobb részét Franciaországban töltötte és tudományos műveit a latinon kívül franciául írta. Az elvontság azonban a valóság elszegényesítése. A számtan semmit sem tartalmaz a színek, értékek, minőségek kimeríthetetlen tartalmából. A kézzelfoghatóság azért az absztrakcióval ellentétes, de akiben az elvontság a konkrét dolgok iránti fogékonysággal egyszerre jelentkezik, az úgy tudja egyesíteni e két látszólag ellentmondó jelleget, hogy mindegyik akkor nyilvánul, amikor azt az ember természete megkívánja. Ami pedig ezenkívül van, az a szeszély és kiszámíthatatlanság birodalmába tartozik. Ideális érvényesülést talál és mesteri módon kifejlődött ez a szintézis a francia lelki alkatban. «A középkori francia közönség transcendentális hírnevével ellentétben (helyesebben : e mellett) mindig valószerűséget, kézzelfoghatóságot követelt íróitól.1 A fejlett érzéki részletlátásnak így már a középkorban számos tanúságát látjuk. Nem is szólva a Roland-ének hőseinek gesztusairól, melyek mindig jellemzően illeszkednek indulatainkhoz, a lovagregények leírásairól, ahol a középkor lovagi és udvari életének minden festői részletét megtaláljuk, a szatirikus és komikus műfajok realizmusáról, mely a kispolgári életet festi elénk a legapróbb részleteiben.)) Feltűnő az a gyakorlatiasság és lendület, mellyel már a középkorban kezelik a dolgokat. Szalézi Szent Ferenc «Introduction á la vie dévote» c. műve például annyira élethűen és közvetlenül, minden elvontságtól mentesen tárgyalja a hit elvont témáit, hogy ez a tulajdonsága tette az ifjúság lelki olvasmányává. Az újabbkori franciánál is megfigyelhető nyárspolgári hajlandóságai mellett és a száraz absztrakción kívül bizonyos heroikus és konkrét áldozatkészség. Szokatlanul hangzik, de szerintünk tény, hogy a francia heroizmusért nem kell Szent Lajosok és Bouillon Gottfriedek korába visszamennünk. A francia dinamizmusra és a legkonkrétabb valóságok szeretetére igen jellemző egy 20-ik századbeli francia élete: Charles deFoucauld vicomt-é. Életét René Bazin írta meg. De Foucauld előbb, mint katonatiszt, később mint misszionárius cselekedte azt, amilyent 1 Eckhard 250, 253.