Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - A jogeszme alkonya?

372 EGYED ISTVÁN Hogy a jogeszme a világháború mindent pusztító fergetegében erejéből engedni volt kénytelen, azon nem lehet csodálkozni ; amikor annyi erkölcsi és anyagi érték megy veszendőbe, az általános értékcsökkenés hatása alól a jogeszme sem vonhatta ki magát. A baj talán nem is annyira ebben van, mint inkább abban, hogy ezt az értékcsökkenést sokan a teljes elértéktelenedés lépcsőjévé szeretnék tenni és a jogeszme helyébe más ideálokat kívánnának ültetni. Azt, ami válságos korszakban kényszerűségből állt elő, mint fejlődést, mint a jövő útját kísérlik meg beállítani és programmá teszik. Meggyőződésünk, hogy a háború után mindent elsöprő, dinamikus erővel fog érvényesülni a követelés : igazságot! Igazságot az embereknek és igazságot a nemzeteknek ! A nyugodt alkotó munka, az emberi megélhetés biztos lehetőségét az embereknek és békét, méltó érvényesülést, igazságos összeműködést a nemzeteknek. Szabadságot az egyeseknek, hogy mindenki szabadon fej thesse ki erőit és képességeit az egyéni és nemzeti célok szolgálatára; szabadságot a nemzeteknek, hogy saját életrendjük szerint rendezkedhessenek be és részt vehessenek az emberiség együttes alkotó munkájában. Mert ha a létesítendő új rend nem ezt az igazságot és szabadságot akarná érvényre emelni, megint csak rövid életű lenne, újabb megpróbáltatások, háborúk magvát hordaná magában, tehát önmagát döntené veszélybe és az emberiség újabb millióit a pusztulásba. Talán azért is nem érkezhetett el eddig az emberiség túlnyomó része által annyira óhajtott béke ideje, mert az egymással szemben álló államok kormányait még mindig hatalmi célok hevítik s a ma elkövetkezendő döntés így még nem jelenthetné az igazságos békét. Az egyik vagy másik államcsoport győzelme még mindig homlokegyenest ellenkező, vagy legalább lényegesen eltérő megoldást hozna, holott az igazság csak egyféle lehet, és azt csak valamennyi nemzet együttes munkával valósíthatja meg. Tehát igazság és szabadság azok a vezércsillagok, amelyek időközönként elhalványulhatnak az emberek lelkében, de mindig új fényre lobbannak, mert olyan értékek, amelyek nélkül lealacsonyodik az emberi élet, korlátozódik az érvényesülés. A jogtalanság és önkény csak átmenetileg mutathat fel sikereket és