Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

28 ORKONYI LAJOS lényeges eleme a francia modornak, hogy minden alkalommal megnyilvánulna. A beszédkészség a közönséges társalgásban is megnyilatkozhat, ahol ugyancsak élénk, de inkább a dolgokat pro és contra megvitató színezetet nyer. De mindig megmarad a legáltalánosabban vett társalgási hajlam, melyet már Július Caesar is megemlít a gallokról, kik állandóan haditanáccsal töltik idejüket, ahelyett, hogy cselekednének. Az Amerikába kivándorolt franciáknak az hiányzott legjobban, hogy meg voltak fosztva ültetvényeiken attól, hogy magukat másokkal kibeszélhessék. A könnyed, közvetlen modor előadások alkalmával is érvényesül. A francia előadás közvetlen, kerek és vonzó formában elmondott társalgás és vitakozás? Viszont érdekes megfigyelni, hogy ez a közvetlenség csak addig tart, míg a társaság, mert a társasági élet különösebb kapcsolatot nem jelent. Ez az antinomiás, ambivalens francia lelkület a formatartás terén is megnyilatkozik. A nyárspolgár rendszerint nem formatartó. A francia ember nyárspolgári gondolkodású, mégis a szellemi pedantériához kínosan ragaszkodik. A formaérzéknek hatalmas ösztönzője a nyelv. A francia nyelv technikai alkata is provokálja a formákat. Szerkezete megköveteli a szigorú szórendet. A hangok és szavak nem folynak össze, hanem élesen körülhatároltak. Thieme a Michigan-i egyetem francia lektora nagy jelentőséget tulajdonít a francia kiejtés élességével kapcsolatban a táplálkozásnak.1 A fűszeres, savanyú ételek összehúzzák a rágóizmokat és beszédszerveket, azokat megfeszítik. Ennek következménye Thieme szerint a francia hangok élessége. A német táplálkozás ezzel szemben zsíros, itala a sör. Mindez az izmokat lazítja és a hangokat elmosódottá teszi. 3. Valamennyi francia tulajdonság között az észnek néha szinte bálványozásig menő tisztelete az, amit talán a legjellemzőbb vonásnak lehet tartani. Az ész kétségtelenül magasabbrendű valami az érzelemnél ott, ahol igazságokról van szó. Az igazságok világán túl azonban helyét más, felsőbb megnyilvánulásoknak, így a szeretetnek kell átengedni. Ezért az észnek 1 Hugó P. Thieme : Essais sur la civilisation francaise 87—98.