Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 3. szám - Almásy József: A Tízparancsolat a közéletben. Bpest: Árkádia kiadása, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 313 pedig tagadhatatlan érdeme, hogy a munkásság érdekeit belevitte a világ köztudatába.) Sokszor megvádolták a kereszténységet a társadalmi igazság elhomályosításával, a gazdagok védelmével. Bár a hatalom megkeresztelését — mondja Almásy — Nagy Konstantin megtérése óta sem sikerült teljesen véghezvinni, maga az Egyház helytállt az erkölcsi parancsnok szociális érvényesüléséért. Hivatkozik a pápának, akkor még Pacelli bíborosnak nevezetes cikkére, amelyben megmondotta, hogy az Egyház nem hajlandó spanyolfalat állítani a vagyoni visszaélések eltakarására. Nagy hevülettel mutat rá a szerző arra, hogy a VII. parancsolat : Ne lopj ! nemcsak a csirketolvajra vonatkozik, hanem méginkább «a szervezett, komplikált, fosztogató gazdasági akciók korlátlan szabadságára*. Az állam felelős azért a lelkiállapotért is, amely az ágyrajárók nyomorúságában alakul ki. A szociális osztó igazságot erkölcsi kötelességnek tekintve, hasonlóan hangos szóval rója meg azt, amikor a mödern nacionalizmus államrezonból, csupán a nemzeti erők kohéziója és felfokozása érdekében, egyedül a hasznosság szempontjából — és természetesen csak annak mértékéig — veszi programmjába a szociális követeléseket. Ennek kapcsán álszenteskedés nélkül mondja ki a bírálatot az Anschluss előtti osztrák katolikus hivatásrendiség kísérlete felett, amely elsősorban politikai célt szolgált, a diktatúra igazolását és leplezését. Ennek megfelelően már önmagában véve torz volt ; a hivatásrendek képviselete nagyobbára kinevezett tagokból állt és még így sem igen volt jogköre. Megnyugvással halljuk ugyanerről az előkelő papi helyről annak megerősítését, hogy az Egyház, amely államformát sohasem ajánlott, a hivatásrendiséget sem olyan értelemben propagálta, mint amelynek az állami főhatalmat kell majd gyakorolnia ; az érdekképviseletek ellentétbe kerülése esetén magasabbrendü hatalom híján lehetetlen állapot következnék be. Itt meg kell állapítanunk, hogy a magyarországi hivatásrendi mozgalom ezt le is rögzítette programmja hivatalos szövegében, propagandájának hangerőssége azonban inkább csak a rendi szervezést vitte köztudatba és akarva, nem akarva, annak a szavalókórusnak hangorkánját segített felfokozni, amely a parlament eltávolítását tekinti legelső feladatnak. így ez a mozgalom szintén toborzott hivő katolikus elemeket a totális diktatúra segédcsapata gyanánt, a tömeghangulat sodrában elvegyülve azokkal, akik az