Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 3. szám - Népi jogéletkutatás

274 FIGYELŐ a magyarság életviszonyaitól, eszme-, erkölcsvilágától idegenek s azoknak helyettesítése olyanokkal, amelyek valóban a tisztán magyar gondolat- és érzésvilág talajából fakadnak s mindenben illeszkednek a magyar élethez és ennek követelményeihez. Az utóbbi tekintetben pedig aligha fordulhatnánk elsősorban is máshoz, mint a magyarság mindennemű jellegzetességeit viszonylag a legteljesebb érintetlenségben őrző magyar néphez. Ezt kell minden itt szóbajöhető vonatkozásban megismernünk, innen kell az építéshez nyersanyagot szereznünk. Jómagam közel egy évtizedes néprajzos és ugyanilyen tartamú gyakorló jogászi mult tapasztalatai után, akarva — nem akarva, ezekhez a gondolatokhoz kellett hogy jussak, miközben a legközvetlenebb kútfőkből kutattam, ismertem meg és éltem át a XVI— XX. század népi magyarsága életének, — így jogéletének, — legkülönbözőbb mozzanatait, majd láttam ezernyi ezer ügyön, peren át az ország minden tájának parasztságát, mint szenvedő jogalany t.» Természetszerűen kapcsolódtam be tehát annak idején az azóta megboldogult Győrffy István professzor nemzetpolitikai távolságokig szélesült munkásságába. A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetének, illetve az az időben ennek keretében működő Táj- és Népkutató Központnak kebelén belül Győrffy István, Bónis György és jómagam egy szűkebb munkaközösséget alakítottunk ki s a jogászi és néprajzi szempontok egybevetésével igyekeztünk a népi joghagyomány, a népi jogszokások összegyűjtéséhez munkatervet kidolgozni. A Néprajzi Intézet révén kapcsolatba kerültünk a m. kir. igazságügyminisztériummal, ahol nemcsak hogy komoly érdeklődésre találtunk, hanem a m. kir. igazságügyminiszter úr rövidesen köriratban hívta fel az ország jogászvilágát a kérdés jelentőségére s a már megindulóban lévő kutató és gyűjtőmunkában való önkéntes részvételre. A munka elvégzésénél nélkülözhetetlen munkaterv elkészítése során kérdőívet állítottunk össze. Amint ezt a szóbanforgó tanulmányomban is különösképen hangsúlyoztam : a megindulás céljaira szántuk ezt, a szerzendő tapasztalatok alapján bővíteni, javítani kívánt, egyelőre a magán- és büntetőjog területét felölelő kérdőívet. Nem titkolom, hogy a munkaterv és módszer tekintetében meglehetős bizonytalanságot éreztünk, hiszen magunknak kellett csaknem mindent megteremtenünk. A kérdőív összeállításánál figyelembe vettük Mattyasovszky Miklós és Tagányi Károly munkáit is, a szorosabb folklore-vonatkozású kérdőpontok megszövegezésénél pedig,