Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Polaritás a francia jellemképben

POLARITÁS A FRANCIA JELLEMKÉPBEN. I. A Franciaországot járó idegen, ha volt egyszer Párisban, ha végigjárta a termékeny Burgundot, a vad Gascogne-t, a festői Loire vidéket, az ósdi Auvergne-t, ritkán tér vissza színtelen és közömbös emlékekkel hazájába. Mindenkinek vagy igen lesújtó, vagy nagyon felemelő benyomása van Franciaországról. Űgylátszik, mintha ezt az országot csak nagyon szeretni, vagy csak nagyon gyűlölni lehetne. Legaktuálisabb példát éppen az utolsóelőtti világháború szolgáltatta. A külföldi közvélemény egy része a franciákat dekadenseknek tartotta és úgy vélte, hogy komoly küzdelemre képtelenek. Ha a katonás szellemre gondolunk, e tétel teljesen helytálló. És mégis ! A francia volt a magyar és a német mellett a világháború legvitézebb katonája. A franciák sokszor megbízhatatlannak és szenvedélyeseknek látszanak. A négyéves világháború azonban arról is tanúskodik, hogy a francia olykor a legtürelmesebb, a szenvedéseket leginkább elviselő fajtája az egész világnak. A járókelőnek is feltűnhetik a szinte túlzásba menően türelmes várakozás közhivataloknál, postánál stb. Németország 1914-ben éppen ennek figyelmenkívül hagyásával arra számított, hogy a franciákat hat hét alatt «hors de combat» teheti.1 Mint tudjuk, nem így volt. Mikor a német hadak csak néhány napi járóföldre voltak a fővárostól, azalatt a vonatok a kincseket majdnem mind elszállították, úgyhogy a németek alig találtak volna valamit Párisban. Erre következett a «marnei csoda*. Ami ezután történt, az szintén a franciák türelmét bizonyítja. Katonai lángész nem találhatott volna kiutat ebből a zsákutcából. Amint Napóleon mondotta, ő bizonyára «gondolt volna valamire*. Akkor azonban nem lehetett Napóleont találni. A hosszas 1 Huddleston Sisley : Francé 431.