Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

CÉHRENDSZER ÉS HIVATASREND1SÉG 19 muk minden próbát kiállani, másrészt, mert eddig csak diktatórikus államokban került sor megvalósításukra és így nem világos, hogy az eredményből mennyi írható a korporativizmus és mennyi a diktatúra számlájára. Nagy erkölcsi támogatást nyert a hivatásrendi szervezkedés XI. Pius pápának 1931-ben kelt tQuadragesimo anno» kezdetű körlevelével. E körlevél az áldatlan osztályharc megszüntetésének lehetőségeit fejtegetve ezt mondja : «Más megoldás alig lehetséges, mint a társadalmi szervezetben olyan jól rendezett szerveket, rendiségi alakulatokat teremteni, amelyeknek az egyesek nem valamelyik munkapiaci párthoz (t. i. munkaadó és munkavállaló) tartozásuk, hanem sajátos társadalmi hivatásuk — foglalkozásuk — alapján volnának a tagjai . . . az így létesült önkormányzati testületek a polgári társadalomnak, ha nem is lényeges alkotóelemei, mindenesetre természetes folyományai.» E legmagasabb erkölcsi tekintélytől származó ajánlás alapján katolikus körökben sokfelé, így nálunk is nagyobb lelkesedéssel kezdték felkarolni a hivatásrendiség kiépítését. Egyébként a mai egész korszellem is kedvez a kollektivizmusnak, az erők tömörítésének. Az egységbe szervezett erőknek a magános teljesen ki van szolgáltatva, ezért évről-évre mind több foglalkozási ág alakít érdekképviseletet, hogy minél határozottabban tudják védeni saját érdekeiket egyéb, esetleg ellentétes érdekekkel szemben és minél erősebb nyomást tudjanak gyakorolni saját érdekükben a kormányra, illetve a közösségre. És a kormányok, a parlamentek kénytelenek is mindinkább számolni az érdekképviseletekkel, illetve az általuk szítható közhangulattal. A fontosabb érdekképviseletek (nálunk pl. az ügyvédi, orvosi, mezőgazdasági, mérnöki, kereskedelmi és iparkamarák stb.) autonómiát élveznek és jelentős konzultatív szerepük van egyes törvényjavaslatok előkészítésénél. Az új hivatásrendiség kétségtelenül nagy mértékben elősegíti a társadalmi bajok orvoslását és a szociális igazságosság megvalósulását. Az egyént nem hagyja magára, hanem a szétszórt erőket összefogva, iparkodik azt minden egyes javára felhasználni. Nagy mértékben csökkenti az osztály ellentéteket, elősegíti a gazdasági élet egészséges fejlődését, megkönnyíti a gazdasági válságok leküzdését. 2*