Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 1-2. szám - Céhrendszer és hivatásrendiség

CÉHRENDSZER ÉS HJVATASRENDISÉG 15 Végül alapjaiban ingatták meg az egész céhrendszert az újkor folyamán létrejött -politikai, gazdasági és kulturális változások, melyek e rendszer fentebb említett külső feltételeit nagyrészt megszüntették. Egy-egy város és közvetlen környéke idővel már nem tudta kielégíteni a lakosság összes gazdasági szükségleteit. Az egyes önálló kisebb gazdasági egységek között mind élénkebb gazdasági kapcsolat fejlődött ki, míg végül egy nagyobb gazdasági és politikai egységbe olvadtak az addig nagyrészt független városok. A vámhatárok lényegesen eltolódtak, a városok helyett az államok kezdtek gazdasági egységekké szerveződni, melyek már az egyes városokkal szemben az egész ország érdekeihez igazodtak. A céhek egyes régi jogait, kiváltságait is mindjobban megnyirbálta a centralizálásra törekvő államhatalom. Ezenkívül a termelő és a fogyasztó közé mindinkább beiktatódott a fejlődésnek indult kereskedelem. így a termelő már nem érzett oly közvetlen felelősséget a fogyasztó érdekeivel szemben. Ezenkívül új kereskedelmi utak, új világrészek felfedezése és a meginduló gyarmatosítás Európa nagy részében jelentékeny gazdasági zavarokat, sőt súlyos válságokat idéztek elő, amik természetesen az iparos polgárság helyzetét is erősen megrendítették. Mindezt betetőzte a vallási egység felbomlása. Az áttörhetetlen homogén tömböket alkotó középkori céhek egyik legfőbb ereje a közös valláserkölcsi világnézet volt. A protestantizmus terjedésével azonban felekezeti ellentét, harc, gyűlölködés ütötte fel fejét az iparos polgárság körében is. A sok vallásháború pedig nem egyszer fegyveresen állította szembe egymással azokat a céhtagokat, akik előbb még testvéri szeretettel támogatták egymást. Ahol pedig nem lobbant lángra a felekezeti fanatizmus, ott rendszerint a hitközömbösség kezdett terjedni, ami szintén aláásta a céhek egyik legfőbb éltető elemét, a szigorú valláserkölcsi világnézetet. A felvilágosodás korában mindinkább terjedő liberális individualizmus pedig az önzés szellemét táplálta a céhek körében is. így azután, bár a céhek gazdasági szerepe és szervezete külső formáiban még századokon át lényeges változások nélkül fennállott, belső életükben, szellemükben siralmas hanyatlás állott be. Az igazságosság és a közjó szolgálata helyébe a kimé-