Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 3. szám - A ponyva, az író és az olvasó

A PONYVA, AZ ÍRÓ ÉS AZ OLVASÓ 365 értelemben használjuk s a szakírókat, sőt az újságírókat is kivesszük az író fogalma alól) a ponyva szerzője is, mégis a továbbiakban író szó alatt csupán az irodalmi művek alkotóit értjük, kizárva e fogalom köréből a ponyvaművek szerzőit. Ez kétségtelenül önkényes, de nem egészen indokolatlan, ezzel ugyanis az író nevet az alkotó művészek bizonyos csoportjára korlátozzuk, a ponyva ugyanis bár irodalom, mégsem műalkotás. Az alkotás, helyesebben talán a termelés terén szükségesnek látszott «munkaelméleti» elkülönítéssel szemben a fogyasztás terén ilyenre szükség nincs. A fogyasztó, az olvasó sokkal egységesebb réteg, mintsem az első pillanatra látszik. Az olvasó — eltekintve a hivatásos olvasóktól, az íróktól, akik gyakran «szakszempontokból» olvasnak s a kultűrsznoboktól — mind ugyanazt várja olvasmányaitól : Más világot, a mindennapi élettől elszakító vagy azt felejtető élményt, találkozást más emberekkel, sorsokkal s azok környezetével. Hogy az egyik olvasó ezt Balzacban találja meg, a másik Max Brandban, azt az olvasónak elsősorban a társadalmi helyzete dönti el, ettől függ ugyanis igen nagy mértékben, ha nem is kizárólag a második tényező is : az olvasó tanultsági, műveltségi foka is. Természetesen ugyanaz az olvasó «fogyaszthat» Max Brandot és Balzacot is, de rendesen más és más célból. Az, akinek az ilyen élményt Balzac adja meg, az Max Brandban a szellempihentető élménytelenséget keresi, az üyennél tehát ennek funkciója más, az alvással s a pihenéssel rokon s így ez az üyen olvasónál egészen jelentéktelen tényező és szempont. Általában azonban az az olvasó, aki az irodalomban találja meg az öt kielégítő élményt, nem találja azt meg a ponyvában és fordítva s így más olvasótábora van az irodalomnak s más a ponyvának, s az is egészen természetes, hogy nagyobb tömeg a ponyvaolvasó, mint az irodalombarát. Molnár Sándor összeállítása szerint havonta 3 millió példány ponyvamű jelenik ma meg, de hogy ebből mennyi kél el s hányan olvassák, azt természetesen statisztikaüag megállapítani nem lehet. Ez a nagy fogyasztás nem meglepő, ha egy pillantást vetünk arra a társadalmi jelenségre, amely létrehozta. A 19. század nagy tömegeivel és az írni-olvasnitudás nagy elterjedésével együtt járt a «hagyományos» jobbágyi-paraszti életforma pusz-