Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - A KÖZSZOLGÁLATI ALKALMAZOTTAK CSALÁDI PÓTLÉKA

FIGYELŐ 85 kevesen vannak a választottak. De aki az, abban máris szenvedélyes kívánság él, hogy a mai hamis humanizmustól, testvériségeszméktől megszabadulhasson és elhelyezkedhessék a hierarchiában. Ezt megelőzi a hagyomány szellemének restaurációja, — c'est l'unique remedé du désordre actuel. A társadalom, mint minden életteljes korban, még az európai középkorban is, utoljára, megszűnik részvénytársaság vagy munkatábor, vagy kizsákmányolt csőcselék lenni, visszatér az eredeti hierarchiába, az emberi természetnek megfelelő rétegekbe, tekintet nélkül, hogy azt osztálynak vagy kasztnak hívják. Visszatér a szellem által irányított rendhez, amelynek alapja és lényege mindig a metafizika volt és mindig a metafizika lesz. Hamvas Béla. yÍA KÖZSZOLGÁLATI ALKALMAZOTTAK CSALÁDI PÓTLÉKA. A m. kir. minisztérium 8500/1941. M. E. számú rendeletével a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak családi pótlékát újból szabályozta. Elvi szempontból a szabályozásban az az új, hogy a gyermek után járó családi pótlék összege a gyermekek számához képest fokozatosan emelkedik. A családi pótlék új rendszere — az elhangzott hivatalos nyilatkozatok szerint — a társadalmi igazságosság eszméjét és a családvédelem érdekeit szolgálja. A társadalmi igazságosság és a család védelme az utóbbi évek jogalkotásában a legkülönbözőbb rendelkezések indokai között szerepelt. Ez nemcsak annak a jele, hogy ezt a két politikai gondolatot tartalmuk rugalmassága miatt sok irányban lehet célszerűen alkalmazni és annál is többet jelent, hogy ez a két eszme a politikai divatok színváltozásait jól állja. Az idők és eszmék gyors változásai között ennek a két gondolatnak időállása kétségtelen bizonyíték amellett is, hogy a két gondolat belső tartalma sokkal több és tartósabb, mint a múló politikai jelszavaké szokott lenni. Ha majd az idők távlatából biztosabb ítéletű tekintettel fogják vizsgálni lázas és zavaros korunk arculatát és keresni a kor jellegzetes és állandó jellemzőit, bizonyára korunk javára fogják írni azt, hogy ezt a két eszmét olykor-olykor szolgálni kívánta és hogy azok megvalósítására irányuló jószándék időközönkint őszintén jelentkezett. Ha a kor uralkodó gondolatai között — a hatalmasak és erőszakosak mellett — ennek a valóban keresztény két eszmének ilyen szerepe van, föltétlenül helyes, hogy azokat a messzebb tekintő politikai tervezésben és kormányzati elhatározásokban figyelembe veszik. Önmagában is örvendetes tehát, hogy akkor, amikor a tisztviselői