Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - MAGYARORSZÁG TEHETSÉGTÉRKÉPE

MAGYARORSZÁG TEHETSÉGTÉRKÉPE 67 zünk. Ilyenek pl. az újabbak közül Bátky—Kogutowicz: Magyarország néprajzi térképe település és lélekszám szerint, valamint ennek Dörre—Lux-íéle egyszerűbb kiadása, továbbá Teleki: Magyarország néprajzi térképe a népsűrűség alapján (a híres «carte rouge»), melyek a trianoni béketárgyalásokkal kapcsolatban készültek. Mindegyik egyúttal a népsűrűséget is jelzi. E térképeket összehasonlítva tehetségtérképünkkel, úgy találjuk, hogy aránytalanul kevés tehetség származik a szerb, román és rutén területekről, valamivel több a szlovák és német területekről. A legnagyobb relatív tehetségbőséget azonban nem is a legtisztább magyar településű alföldi részek mutatják, hanem inkább a nemzetiségileg vegyes, kevert lakcsú területek, mint a Dunántúl, a Felvidék és Erdély egyes részei. E megoszlást azonban ismét nem lehet tisztán a nemzetiségi viszonyokkal magyarázni, mert hiszen pl. a Délvidék nemzetiségi viszonyokra és a nemzetiségek keveredésére való tekintet nélkül mindenütt meglehetősen szegény tehetségekben. Ez ismét további okok kutatására késztet. Meglepő megegyezést mutat a tehetségek sűrűségének megoszlása az iskolák sűrűségének eloszlásával, amit tehetségtérképünk és Sipos: Magyarország tanügyi térképe. Népiskolák. (Vallás- és közokt. minisztérium, 1933.) összevetéséből, sajnos, csak Csonka-Magyarországra vonatkozólag, megállapíthatunk. (Nagy-Magyarországra vonatkozó hasonló térkép tudomásom szerint nincs.) Ebből az összehasonlításból kitűnik, hogy pl. Dunántúlon a tehetségek éppúgy, mint az iskolák, meglehetős egyenletesen oszlanak el. Az Alföldön viszont a tehetségtérkép nagy fehér foltjainak helyén az iskolatérkép is ürességet mutat. Alföldünkön csak ott mutatkozik nagyobb tehetségbőség, ahol az iskolák is sűrűbben tömörülnek. Ilyenek Szeged, Nagykőrös, Szentes, Kalocsa, Kecskemét, Debrecen, Baja stb. Ebből indokoltan következtethetünk arra, hogy a tehetségbőség, ha nem is egyedül, de nagy mértékben függ az iskolázási lehetőségektől, általában a kulturális intézményektől. Nem is várható, hogy ama tanyai magyar gyermekek közül, akik több órajárásnyira vannak a legközelebbi rozzant tanyai iskolától, ugyanannyi tehetség fejlődjék ki, mint azok közül a városi gyermekek közül, kik közvetlen közelükben találják a legkiválóbb tanügyi intéz-