Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE 613 foglalkozási körben működnek. A városi értelmiség kialakulásánál a stipendiumoknak (lelkészi, tanítói pálya) tulajdonít nagy jelentőséget. A szerző reméli, hogy az új német családpolitika újra megteremti a nemzetségtudattal telt, arra támaszkodó városi családrendszert. A városba tóduló vidéki elemek minőségét vizsgálja — Kossow nyomán haladva — Kari Valentin Mutter (Siebungsvorgánge bei der Bildung von GroBstadtbevölkerungen) és Ralf Harnisch (Zur Frage der Wanderung und Siebung) statisztikai megállapításokon nyugvó tanulmányaikban. A faji érték alapján az átlagosnál nagyobb, átlagos és átlagon aluli tehetségű egyedek előfordulási arányát vetik egybe a falvakat és kisvárosokat elhagyó, onnan elszármazó egyedeknél. Megállapításuk szerint Keletporoszország vizsgált kerületében a faivakból elszármazó férfiak között aránytalanul sok a tehetséges, míg a közepesek és a tehetségtelenek nagyobb arányban otthon maradtak. Megállapítható volt az is, hogy a városba települők közül a tehetségesek inkább a nagyobb városokba mentek. A nők elvándorlásánál a férjhezmenés játszik nagy szerepet, ami a fenti szabályosság érvényesülését zavarja. Sok részletadata ellenére is a két tanulmány keveset mond, mert szerzőik kevés figyelmet szentelnek a számadatok mögött ható társadalmi erőknek. A negyedik tanulmányt Kari Seiler írta a városiasodás lelki jelenségeiről (Die seelische Seite der Verstádterung). Érdeme, hogy összefoglalja és mérleg serpenyőibe helyezi a falusi és városi ember egyoldalú értékítéleteit a városi és falusi életformáról. Igyekszik a tárgyilagos megítélésre a városiasodás szerinte is feltartóztathatatlan folyamata körül, amelyet itt-ott végzetes bajnak mond, esetleg a néphalál felidézőjének. Legnagyobb hibának azt tartja, hogy a városba kerülő falusi kiszakadva, mintegy lelki betegségbe esik, elveszti kapcsolatát a környezettel, ítélőképessége, értékrendje megzavarodik, talaját vesztve lezuhan, ha szerencsés körülmények elő nem segítik «gyógyulását»/ a városi életforma átvételét. Érdekes és jellemző a szerző tudományos alaposságára, hogy cikke végén a városiasodás problémáját megoldhatatlannak nyilvánítja, míg a történelmi kutatás, a szociológia és a lélektan meg nem old bizonyos, általa pontokba foglalt kérdéseket. A történelemnek tisztáznia kell a különböző népeknél a városiasodás folyamatát koronkint, a «néphalált» és kísérő jelenségeit, a városok hatását a nép biológiai állományára, azt, hogy a népek összeomlás után hogyan gyógyulnak erkölcsi és élettani tekintetben, végül, hogyan alakul az élet-