Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról. - Összeállította: dr. Mády Zoltán. Budapest, 1942 (A magyar táj- és népismeret könyvtára, 5. sz.) [könyvismertetés]

602 KÖNYVISMERTETÉSEK Az utolsó dolgozat : Kresz Mária: Gyermekélet és játék Sárpilisen. Ennek témája kívánja meg talán a legnagyobb látómezőszűkítést. A szerző szemének élességét azonban ez nem tompította. Különösen cikkének első része, mely a játszó gyermekközösségeket társadalmi szempontból vizsgálja állapít meg jellemző törvényszerűségeket s ad több érdekes megfigyelést (pl. azok a vasárnapi, kiöltözött, táncoló legények, akik hétköznap ismét a kisfiú-bandában játszanak). A cikk második része az egyes játékok elterjedtségről s a játék lefolyásáról általában szól, a függelék néhány játékleírást ad. A dolgozatok nem mutatnak sok érzéket az összehasonlítások, analógiák, az általános szempontok iránt. Hiába sorol fel ilyen tekintetben a szerkesztői bevezetés egész sor lehetőséget, hiába nevezi a községet valóságos szociológiai mintatelepnek, a szerzők alig kísérelték meg nagyobb összefüggések keresését. Még az őslakosok és a beköltözöttek oly jellemző társadalmi különbségeire is csak a második és a negyedik tanulmány van több-kevesebb tekintettel. S ha már a szerzők igényei közé tartozott a bajok orvoslásának módjáról is szólni, többet várnánk e téren, nem annyira mennyiségi, mint inkább minőségi tekintetben. Különösei) a pedagógiai tanulmány írója mutat érthetetlenül kevés általánosító, típusalkotó képességet, tanulságait pusztán a sárpilisi nevelésre alkalmazza s szinte groteszk módon éppen csak Sárpilis gyermekeinek és népének nevelésével való különös törődést írja elő elsőrendű nemzeti kötelesség gyanánt. A szerzők néhol maguk is szűknek érzik a felvetett téma körét, vagy elégtelennek a tisztán jelenszempontú tárgyalást s ennek köszönhető a Kovács Erzsébet dolgozatában található műveltségrajzi utalás s a második tanulmány rövid történeti visszapillantása. De a hasonló közbeszúrások csak rontják a tanulmányok amúgy sem valami szerves gondolati egységét, anélkül, hogy lényegesebb anyagközléssel szolgálnának. Jól tudjuk, hogy a munkát mindössze háromhetes helyszíni kutatással végezte el 1940 nyarán egy tíztagú női kutatócsoport. A felvetett szempontokat és a témakör bőségét keveselni, a fenti megjegyzéseket megtenni mégis kötelességünknek éreztük. Mert a munka államilag felállított és támogatott kutatóintézet : egyetlen országos jellegű táj- és népkutató tudományos intézetünk keretében készült, kiadásában jelent meg. Éppen ezért hiányosnak érezném a könyv kritikai ismertetését, ha utána fel nem vetném kollektív társadalomkutatásunk mai helyzetének kérdését.