Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 4-5. szám - AZ AKADÉMIÁKRÓL

564 FIGYELŐ kapcsolódva, országos nevelőintézetet alapított (1889. Ferencz József Nevelőintézet) ; az alapítás az uralkodó nevét viselte és a Teréziánum néven ismeretes bécsi akadémia mintájára, a régi magyar országgyűlések kívánságának megfelelően, az államcélú nevelés magyar akadémiájává lett. Lényege éppen úgy, mint a bécsi Teréziánumnak, abban állott, hogy a nyilvános iskolák igazgatásából kivétetett. Az 1777—80. reformok szellemében, mint az egykori budai Teréziánum (az Academia Nobilium Regni Hungáriáé) utóda, ez is, az akadémiákkal együtt, az egyetem intézményéhez került közelebb, saját tanmenettel bírt, országos jellegű nevelőintézetként alakult meg. Olyanná, amelyet fennállásától kezdve a bécsi Teréziánum jogutódjának tekintettek. Helyiséget, az 1780-ban kibocsátott királyi rendelkezés szellemében, a tanulmányi alap adott neki. Ha ezek után a vonatkozó kutatás azt állapítja meg, hogy az egyetemi rendszer és a középfokú iskolák igazgatásának kizárólagossága szellemében a jogakadémiák éppen úgy, mint az országnak egyetlen akadémiai jellegű nevelőintézete, addigi jellegükben megszűntek, még mindig marad valami, amit Csáky Albin elgondolásával kapcsolatban figyelembe kell vennünk. Nem más ez, mint az 1777—1848-ig fennállott jogi tanulmányi rend alapján tanított azon politikai, államjogi és nemzetközi vonatkozású szakismereteknek a magyar jogi oktatás rendjébe való visszahelyezése, amelyeknek tanítását az 1850-iki reform megszüntette és amelyeknek tanítását az 1867-ben hivatalbalépett kormányzat teljes egészében vissza nem állította. Ha ezek az ismeretek formálták azokat a magyar nemzedékeket, melyek a magyar történelem lapjait az 1790—1848. reformországgyűlések, a nemzeti megújhodás és a kiegyezés idején, a 60-as évek végéig, fényesekké tették, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy ezeknek az ismereteknek az egyetemet végzetteknél is tapasztalható, ijesztő arányban növekvő hiánya, ennek folytán a külső világ megismerésének kizárása folytán a magyar közvélemény tájékozatlanul és tehetetlenül sodródott azon katasztrófa felé, amelyet Mohács után Trianon jelentett. Ezeknek az ismereteknek a magyar jogi oktatásba való visszahelyezése az utolsó szál, mely bennünket az akadémiai nevelés és oktatás múltjához fűz. Ez az, amely visszavezethet bennünket azokhoz a nemes hagyományokhoz, melyeknek útjáról letértünk : a magyar nemzet fennmaradását előmozdító, államcélú magasabb nevelés és oktatás kérdésének rendezéséhez.