Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - HOL AZ IGAZSÁG? (A bíró lélektani problémái)

HOL AZ IGAZSÁG? 33 arról, hogy mindaz, amit érzékelünk, vagyis az, amit a valósággal azonosítunk, tehát a színek, a hangok, a szagok, az ízek stb., tehát az események úgy, ahogy látjuk, halljuk, felfogjuk őket, bennünk és nem a valóságban vannak, amelyet csak feltételezhetünk, de meg sohasem ismerhetünk. Tapasztalati képeinket csak idegeink végéig kísérhetjük, sőt talán még addig sem ; azon túl a fizika, a kémia, a pszichológia számoszlopai, képletei és egyéb szimbólumai képviselik a bizonytalan valóságot. Ezeket előre kellett bocsátani, hogy belássuk, milyen bizonytalan talaj a tapasztalaté. A tanú, aki rendszerint naiv realista, azt hiszi, hogy azok a képek, amelyek emlékezetében fennmaradtak, a valóság részei. Pedig a valóság legfeljebb annyi, hogy bizonyos ingerek jutottak el a tanú érzékszerveiig, amelyek ezeket felfogták, és rögtön következtettek is belőlük. De ez mind eggyéolvad a tanú emlékezetében ; ő nem tudja pontosan, mi az, ami kívülről jött, mi az, amit ő adott hozzá, mi a tiszta appercepció és mi a következtetés. Az egész élmény mint a tapasztalat egységes képe él benne, s a bíró előtt így is fogja azt beállítani. Tömeges verekedésnél — hozza fel találóan Eötvös Károly1 — Péternek betörik a fejét ; a seb olyan, mintha fokossal ejtették volna ; a tanú Pál kezében látott fokost, s jóhiszeműen azt vallja, hogy Pál okozta a sebet. Pedig János okozta egy nagy pincekulccsal, melyet azonban a tanú nem látott. Tehát nemcsak igaz és hamis tanú van, hanem van olyan tanú is, aki jóhiszeműen és mégis hamisan vall.2 Moravcsik E. E.3 a tanúvallomást észrevevésre, emlékezésre és felidézésre bontja fel. Megállapítja, hogy az észrevevés nem működhetik pontosan, mert az ingereknek csak egy részét fogja fel; ezek sem rajzolódnak le egyszerűen és pontosan az agykéregbe, hanem bizonyos asszociációs műveleteken, hangulati színeződésen, módosuláson esnek át, a megfigyelés időtartamától, irányától és képességétől függően. Az emlékezés pontosságát egyéni körülmények, mint a hely-, szám-, zenei stb. memória fejlettsége, az életkor, élet1 Eötvös : i. m. II. 176. 1., I. 272. s köv. 1., III. 167. 1. 2 V. ö. Baumgarten : A bíró. 20. 1. 3 Moravcsik Ernő Emil : A tanúzási képességről. Magyar jogászegyleti Értekezések. XXXV. 3—275. Budapest. 1907. 6 (218) s köv. 1., 11—4 (223—6) s köv. 1. Társadalomtudomány. 3