Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 2. szám - A pályaválasztás irányítása, mint közösségi feladat

218 ÁFRA NAGY JÁNOS ügye, hanem a társadalom közügye is. Olyan társadalmi rendszerben (amilyen a liberális rendszer volt), ahol a különböző pályákra indulók nincsenek kellő módon elosztva, nemcsak az egyén boldogulása van megnehezítve, hanem a társadalom, a nemzeti közösség is hátrányt szenved, mert a maga feladatainak elvégzésére vagy nem rendelkezik a szükséges helyeken kellő munkaerővel vagy egyes ágakban oly fölösleg keletkezik, mely az egész társadalomnak terhére van, ami arra kényszeríti a fölöslegeket, hogy más munkaterületekre menjenek át, ami viszont nagy nehézségekkel van egybekötve.1 Ez azonban a társadalomszenvedte hátránynak csak egyik oldala. Nem kevesebb baj, kár származik abból, hogy megfelelő tájékozottság hiányában vagy egyéb okok miatt az emberek jelentékeny hányada olyan munkát végez, amelyet nem érez hivatásának, amelyet kelletlenül s ezért rosszul, tökéletlenül lát el. Jól szervezett államban mindenki a helyén van. Mindenki azt a föladatot teljesíti, amely hajlamai és képességei alapján neki való. Mindamellett senkitől sem kívánhatjuk, hogy tökéletesen át tudja tekinteni az életpályák sokféleségét és azokat a — legkülönbözőbb kategóriákba tartozó — követelményeket, amelyeket az egyes élethivatások támasztanak. Az egyén csak ritkán van abban a helyzetben, hogy a környezetében megismert élethivatásokon kívül eső társadalmi munkakörök követelményei tekintetében megfelelően tájékozódhassék. A nemzeti munkapiacot, amely kifejezésen valamennyi «szellemi» és «fizikai» élethivatást, munkakört értünk, az egyén még adott (pillanatnyi) helyzetében sem ismerheti kielégítően. Még kevésbbé tud véleményt alkotni annak későbbi helyzetéről: egyes élethivatások jövőben várható munkaerőszükségletéről, a munkaerő-kínálatról stb. Vele szemben a közösség irányítóinak, az államélet vezetőinek módjában áll nemcsak a pillanatnyi munkapiaci viszonyokat áttekinteni s ezen az alapon a közvetlenül pályaválasztás előtt állóknak az elhelyezkedésére gyakorlati útbaigazítást adni, hanem a viszonyok várható alakulásáról is van áttekintésük. Annál is 1 V. ö. Weszely Ödön : A pályaválasztás és a tehetségvizsgálatok. (Társadalomtudomány, 1922. évi II. évf. 29—40. 1.)