Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - Gentleman, úriember, úrhatnámság

104 FIGYELŐ sorból. Ezzel eljutottunk egy másik fontos megállapításhoz : bár a mai, individualizált, osztálygyökereitől elszakított gentlemanideál szerint állítólag a szegény ember is lehet gentleman, de eredetileg erről szó se lehetett, az anyagi függetlenség igen fontos, elengedhetetlen kelléke volt a gentlemannek — valamint az is, hogy ne dolgozzék. Egy Harrison nevü szerzőtől, Shakespeare kortársától maradt egy hosszú meghatározás a gentleman jellemző vonásairól. Ebben többek között az olvasható, hogy gentleman az, aki keze munkája nélkül meg tud élni (without manuál labour). De még nem olyan régen pl. az orvos nem ment gentleman-, illetőleg úriemberszámba. Az úriember kifejezés is értelmezhető etikai alapon ; igaz, hogy a gentleman szóban ez erősebben jut kifejezésre egy fokkal, de inkább a magyarban, mint az angolban. Ne feledjük, hogy — akárhogy is fenekednek miatta az épp legújabban annyira túlburjánzó nyelvi purista túlzók — sokszor gazdagítja a magyar nyelv kifejezési skáláját, ha elvétve egy-egy idegen szót is használunk benne, nevezetesen akkor, ha nagyobb nyomatékot akarunk kifejezni. így pl. mondhatjuk megrovás gyanánt azt, hogy ez a cselekedet nem volt úriemberhez illő, de talán egy fokkal nagyobb nyomatékot adunk a kijelentésnek, ha e helyett azt mondjuk : nem volt gentlemanhez illő. Mindezek után fölvetődik az a fontos, sőt életünkbe vágó kérdés is, a ma adottságai közt mennyiben kerékkötője az úriember társadalmi fogalma, illetőleg eszménye annak, hogy a természetes, a szó igazi értelmében demokratikus viszony ember és ember, réteg és réteg között létrejöjjön s kimélyüljön, nevezetesen hazánkban. A parasztság megbecsülése ma jelszó, de egyben küszöbön álló valóság is. Valamint a munkásságé is. Viszont meglepően sok a társadalmi csökevény, több mint máshol, az kétségtelen. A nyugatibb bírálók szemében — joggal vagy anélkül — hazánk egészen a legújabb évekig változatlanul mint szokatlanul maradi, valósággal feudális ország szerepelt (lásd pl. többek közt Hessell Tiltman «Peasant Europe», s főleg Herrmann Keyserling gróf könyvét a nemzetek jellemzésével). Azonfelül még egy jelenség feltűnő nálunk, s ez az, hogy a szervilizmus, a «kérlekalássan» és a bizantinizmus nemhogy csökkenne, de növekszik, egyre újabb és groteszkebb hajtásai nőnek. Évekkel ezelőtt a Társadalomtudományban (1936 IV. sz.) foglalkoztam a társas érintkezés formáival, melyek nem oly «üresek» mint hihetnők, és nevezetesen a magyar formákkal, melyek sokkal,