Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 5. szám - Széchenyi nemzetiségpolitikája

552 FIGYELŐ E mellett a vezetésre alkalmas rétegek tagjainak nagy részéből kiveszett a nemzeti hivatástudat, mert a legtöbben idegen szellemben nevelkedtek, idegen szokásoknak hódoltak. Féltékenyen csak elavult rendi kiváltságaikat védték és őrizték. A kis- és nincstelen nemességgel együtt a földrajzi valóságból egyre üresebb jogi fogalommá élettelenülő «Hungaria» alkotmánya mögött kerestek védelmet a maguk «nemzet»-e számára ; elkülönülő osztályönzésükben nem is eszmélvén arra, hogy a magyarság igazi nemzetfenntartó ereje nem a «populus Werbőczianus»-ban, hanem az alkotmány sáncain kívül tartott magyar néprétegekben van. Széchenyi világosan látta, hogy hazánk rútul el volt darabolva pártok, hitfelekezetek, különféle nemzetiségek és municipális alkotmányunk által. Ez az eldarabolódás tette az országot beteg, haldokló testhez hasonlóvá, amelyben a vér mind szellemi, mind gazdasági értelemben alig keringett. ^Természettől és idők folyása által — állapítja meg Széchenyi az ország akkori viszonyait feltüntető társadalomrajzában,1 — 21 igen különböző részre van elboncolva a magyar nemzet — vagy inkább — nép. De ezen kívül még megint 52 külön darabra, azaz 52 vármegyére van mesterségesen szétszaggatva.* A különféle érdekekből sokfelé tagolt társadalmunkban, a világnak földrajzilag legegészségesebb országában, annyiféle ellentmondás viaskodott egymással, hogy az vetekedett a bábeli zavarral. Épp akkor, amikor — a közlekedés tökéletesedésével — a nemzetközi érintkezés is egyre könnyebbé vált, a francia szabadságeszmétől tudatossá lett és a demokratizálódással egyre inkább érvényesülő nemzetiségi öntudat elfordította egymástól a népeket. Széchenyi figyelmeztetett, hogy «a különböző nyelvek azok a nagy határok, amelyek a nemzeteket egymástól elválasztják, és megóvják egyéniségüket és létüket, mint nemzetekét. Folyók, hegyek, tengerek mind semmik ; az egyesülésnek megannyi hidjai. Nyelvek az igazi védfalak».2 Azonban arról is meg volt győződve, 1830 július 17-én halálos betegen végrendeletszerűen tollba is mondta, hogy «Magyarország felemelésére csak három eszköz van : nemzetiség, közlekedés és végre a többi nemzetekkel való kereskedelmi összekapcsolás. Ezeket kötöm szívetekre*. Tíz évvel előbb még maga Széchenyi is kilátástalannak tartotta ezen fejlődési tényezőknek magyar szempontú összehangolá1 V. ö.: Világ, 43—50. 11. a L. : Világ, 329. 1.