Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Kovács Bálint: Magyarországi keresztyén népfőiskolák. Budapest, 1941. - Hilscher Rezső: Az északi népfőiskola. (Szociális Traktatusok, I. sorozat, 5. szám.) Budapest, 1941.

466 KÖNYVISMERTETÉSEK ismerete, józan ítélőképesség és segíteni akarás jellemzi könyvét, mely minden jelszót, népszerű frázist messze kerülve ad tárgyilagos, de éppen ezzel a jövőnek szolgáló tájékoztatást erről a latifundiumokban — és egyben nehéz életgondokban sínylődő munkásokban és törpebirtokosokban is bővelkedő vármegyéről. Mintaszerű könyv ez abból a szempontból is, hogy a legkényesebb kérdéseket sem kell agyonhallgatnia annak, aki őszinte jóakarattal s egyben komoly megfontolással akar a népen segíteni. De arra is példa lehet Soproni könyve, hogyan kell képet adni egy tájegység problémáiról, népe életéről, mindig a jövő fejlődés útjának építését, tehát egy magasrendű gyakorlati célgondolatot tartva szem előtt. Nem hallgatja el az Eszterházy hitbizomány szociális gondoskodását s ilyirányú törekvéseit, de ugyanakkor képet ad munkáskezet olcsón kihasználó nagybirtokok bérpolitikájáról, a robotmunkát még munkaszerződésbe is befoglaló zsellérrendszerről s egyéb nyomorúságokról, amelyek oka nem utolsó sorban a ma is dívó zsidó nagybérleti rendszer. A könyv népleírással foglalkozó fejezetei kevésbbé sikerültek, ezeket inkább a teljesség kedvéért adja a szerző. Viszont sokat köszönhet az olvasó a könyv szokatlanul gazdag és elsőrangú kivitelben készült, nagyon beszédes térképmellékleteknek. A rendkívül instruktív munkát nem csak a sopronmegyei állapotok iránt érdeklődők olvassák élvezettel, hanem mindenki, aki falusi viszonyainkat és a magyarság erősítésére irányuló munkát figyelemmel akarja kísérni. S. G. Fél Edit: Kocs ig3Ó-ban. Néprajzi monográfia. (Tanya, Falu, Mezőváros. I. sz.) A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetének kiadása. Budapest, 1941. 228 o. E munka a tatai járás egy községének mindenoldalú néprajzi monográfiája, mely sorra tárgyalja Kocs község embertani összetételét, település- és lakásviszonyait, gazdálkodását, öltözködését, táplálkozását, konvencióit, családszervezetét, népszokásait, verses és prózai hagyományait és népzenéjét. (Az embertani vizsgálatokat Nemeskéri János végezte, a népzenei anyagot Manga János vette fel.) A szerző jó szemmel és jó szempontokkal értékeli az eléje kerülő társadalmi vonatkozású jelenségeket is, azonban a néprajz területén sehol sem kíván túllépni. A feldolgozott község példája az olyan falunak, mely mind a népi kultúrjavak alkotását, mind a velük való tudatos és cselekvő élést már beszüntette, ugyanakkor azonban egész életnívójában, életvitelében és élet-