Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Kovács Bálint: Magyarországi keresztyén népfőiskolák. Budapest, 1941. - Hilscher Rezső: Az északi népfőiskola. (Szociális Traktatusok, I. sorozat, 5. szám.) Budapest, 1941.

464 KÖNYVISMERTETÉSEK viszonyai között, legalább ugyanannyi lényeges különbséget is találunk. Nagyon helyes, ha a külföldi megmozdulásokat figyelemmel kísérjük, ha ebből tanulságokat merítünk kisebb részletkérdésekre, ha a másutt látott eredmények bennünket is fokozott munkára ösztönöznek. De a magyar népfőiskola célját sem a dán, sem a finn népfőiskola nyomán nem jelölhetjük meg. Ha mégis ezt tesszük, könnyen tévútra jutunk. Magyarország se nem Dánia, se nem Finnország, egyszerűen lefordítani, vagy átültetni tehát nem lehet semmilyen intézményét. Sokan pedig erre gondolnak. Hiába mutatja ki majdnem mindegyik tanulmány, hogy a dán népfőiskola minden szálával a dán nép szelleméből fejlődött ki, s célja, módszere a dán lelkiséget szolgálja, a dán viszonyokhoz alkalmazkodik. A külföldet járók egyrésze éppen csak ezt az egy tanulságot nem veszi észre : a népfőiskola csak akkor ér valamit, ha belülről és alulról fejlődik ki. Különben nem más kényszerzubbonynál, amelyik addig, amíg rajta van valakin, megakadályozza mozgását, de sem a gondolkozást, sem a lelket nem változtatja meg, s így hatása sincsen. A magyar népfőiskola tehát csak a magyar fejlődésből bontakozhatik ki; célját, hivatását, módszereit és lehetőségeit csak a magyar viszonyok szabhatják meg. Nem a dán nép multszázadbeli életét és nyomorát, hanem a magyar parasztság világát kell felmérnünk, itt kell a bajokra és a javítás útjára rámutatnunk. Ha már mindez megvan, akkor meghatározhatjuk a magyar népfőiskola célját és hivatását. Egész bizonyosan sokban találkozik majd a magyar célkitűzés a dánnal, mégis egészen más lesz. Félreértés ne essék, senkit sem akarunk kioktatni, legkevésbbé az említett munkák szerzőit, akik ezt maguk nyilván éppen olyan jól tudják, akár jómagam is. De félő, hogy munkásságuk nyomán lesznek, akikben az a hit támad, hogy a magyar népfőiskola csak a dán utánzata, s hogy jó népnevelő csak az lehet, aki ismeri az északi népek célkitűzéseit, de ez aztán elegendő is előtanulmánynak. Ott fönn, északon a magyarság minden nyavalyájára lelünk orvosságot és kádenciát. — Vigyázni kell nagyon, ennek a gondolatnak nem szabad nálunk gyökeret vernie. A magunk részéről féltjük a felekezeti népfőiskolákat is. Ahol az egyetemes egyháztörténet ugyanannyi órát kap, mint a magyar történet, a magyar irodalom meg még annyit sem, ott nagyon résen kell lenni, nehogy a felekezeti (nem vallási!) nevelés a magyar rovására menjen. Hiszen abban mindnyájan egyetértünk, hogy parasztságunkat öntudatos, művelt magyarokká kell nevelnünk, csak az a