Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Kovács Bálint: Magyarországi keresztyén népfőiskolák. Budapest, 1941. - Hilscher Rezső: Az északi népfőiskola. (Szociális Traktatusok, I. sorozat, 5. szám.) Budapest, 1941.

KÖNYVISMERTETÉSEK 463 az országra vesztett háborúk után belső aléltság és reménytelen nyomor szakadt. Ekkor indult meg a dán népfőiskoláztatás, amelyiknek célja az volt, hogy a magasabb iskolát nem végzett parasztságot összegyűjtse, s hitben, műveltségben, hazafiúi öntudatban megerősítve, általuk emelje fel a lebukott dán zászlót. Nem szaktudást adtak, hanem általános műveltséget, munkájuk eredménye azonban hamarosan megmutatkozott minden téren, különösen pedig a dán mezőgazdaság és szövetkezeti élet példátlan föllendülésében. Hilscher két forrásból vezeti le a dán népfőiskoláztatást. Az első a dán nép sanyarú helyzete, amelyik parancsolóan írta elő a kivezető út keresését. A másik pedig a nagy pedagógusok, Frederic Severin Grundtvig és Christen Nikkelson Kold egyénisége és egy életen át végzett fáradhatatlan munkássága. Bár mindkét tényezőt számbaveszi, ennek az utóbbinak tulajdonít nagyobb jelentőséget, talán néhol már túlságosan is nagyra értékeli az egyéniségnek a nevelésben kétségtelenül döntően fontos voltát. A két könyv egymástól függetlenül íródott, mégis első olvasásra feltűnik a közöttük lévő gondolati és eszmei rokonság, sőt megegyezés. Hilscher meg is mondja, hogy «amikor az északi népfőiskoláról beszél, tulaj donképen mindig a magyar népfőiskolákra gondol és nagyon boldog lenne, ha annak munkásai a tanulságokból komolyan merítenének)). Kovács Bálint gyűjteménye pedig mintegy illusztrációja annak, amit Hilscher megírt. A könyv elején, még a beszámolók előtt ott találjuk Mády Zoltán ügyes összefoglalását «A népfőiskolai mozgalom útja» címen, amelyikben — nehogy tévedés essék — szépen kimutatja, hogyan alakult ki a népfőiskola Dániában, hogyan terjedt el onnan előbb a környező, majd a távolabbi népekhez, s hogyan jutott el végre hozzánk. A dán népfőiskolának egyenes leszármazottja a magyar népfőiskola, ez a tanulság írásából. Itt azonban meg kell állanunk egy szóra. Az utóbbi időben kiterebélyesedő népfőiskolai irodalmunk nagyon is külföldi eszményekhez köti magát. Ismertetik a dán, finn vagy más népfőiskolák munkásságát, amelyet az író egészen jól, vagy csak hallomásból, felületesen ismer, vázolják ezek célkitűzését, módszerét, majd eredményeit, aztán felbuzdulva lándzsát törnek a mozgalom mellett és követelik, hogy ültessék át a dán, meg finn népfőiskolákat a magyar talajba is. Akármennyi hasonlatosság, sőt gyakran megegyezés van is a magyar paraszt mai sorsa és a dán, finn földmunkásság régi élet-