Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Oliveira Salazar: Békés forradalom. Ford.: Lovas Gyula. Athenaeum kiadás. Budapest

460 KÖNYVISMERTETÉSEK túra, amivel szemben felvetődik a diktatúra örök kérdése : a kormányt nem ellenőrzi senki, csak legfeljebb az önnön lelkiismerete, ami elég lehet egy adott esetben, de biztosan nem lesz elég minden esetben. Ez azonban már a politikai filozófia örök problémája, amire nem is lehet válasz néhány belpolitikai használatra szánt beszéd. Még politikai programmnak is csak a kisigényüek számára elég az, hogy egy rendszer a liberalizmus, a parlamentárizmus, a szocializmus, az internacionalizmus és a demokrácia ellensége, ez utóbbinak annyira, hogy még Mussolininek — aki pedig régibb diktátor mint Salazar — a «tekintélyi demokráciá»-t valló fogalmazását is tagadja, mert még abban is benne van a demokrácia szó. Ami a rendszer pozitiv tartalmát illeti, az «Örök dogmák» címen közölt utolsó beszéd kommentátora szerint «teljes szintézise azon férfiú gondolkozásának, akinek sikerült véghez vinni egy békés forradalmat, amely ezeken az örökérvényű szavakon nyugszik : Isten, Erény, Haza, Hagyomány, Tekintély, Család, Munka». A kommentátornak igaza van : szavak, de hogy milyen reális tartalom van mögöttük, az a szintézisből, a beszédből sem derül ki világosan. Annyi bizonyos, hogy mindenképen nagyon is konzerváló ez a forradalom, annyira, hogy az embernek gyanúja támad aziránt, hogy a fogalom átértékelődött s a szerző nem ugyanazt érti alatta, mint a recenzor. Ne kutassuk, ki ebben a hibás, annál kevésbbé, mert nem is ez az egyedüli, így átértékelt fogalom. így pl. az új alkotmány «azt állapítja meg, hogy a polgároknak a törvény előtti egyenlősége magában foglalja annak a jogát, hogy a képesség és a végrehajtott szolgálat arányában közterheket rójjanak ki rájuk». A mult század nagy vívmánya, a közteherviselés, azaz a neve szerint is teher kötelessége, így lesz joggá s tán egyszer akad majd olyan «államfilozófus» is, aki a közérdek nevében azt fogja hirdetni, hogy az egyenlőséghez az is hozzátartozik, hogy mindenki egyenlően részesüljön a ((közteherviselési jogban». Mindazonáltal sok érdekes momentum van a portugál kísérlet körül. így pl. az is, hogy a nemzeti forradalommal szembenálló erők Salazar szerint a monarchisták, a katolikusok, a régi pártok s a munkásszervezetek. Ez természetesen érthető, az azonban már kevésbbé, hogy miért éppen a hivatásrendiség monarchista-katolikus propagálói hivatkoznak nálunk a portugál példára. Ez is azt igazolja, hogy mennyire helyhez kötött az egész kísérlet, hiszen a hazáján kívül szinte ellentétes irányúvá torzul, s mennyire nem érv a diktatúra elve mellett az, hogy egy kiváló pénzügyi szakember