Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

442 FIGYELŐ környékén. A Rimavölgyében már szláv hatásokkal is találkozunk. A tömzsi, alacsony, perdülős termetekhez jól érvényesül a rövid szoknyatömeg, amit asszonyaik magukon viselnek. Egy kis természetes, palóctemperamentumból fakadó kacérság és mindjárt kész a kritikus, hogy szépnek mondja őket. Sajnos, azonban a megszállt részeken és ott, ahol a civilizáció érintette tájukat, a népviselet már kiveszőben van. A Rimavölgyében a cseh civilizációs hatások, Párád környékén pedig a nyaralók már elvégezték romboló hatásukat. Megjelenik a lakkcipő, a selyemharisnya, a könnyű dirndli, a kombiné és az ezekkel együtt járó kendőzőszerek. Nyomukban meglazulnak az erkölcsök, miután az ősi megtartó erők más oldalról is léket kaptak és a falu sok mindent elnéz «megtévelyedett»-jeinek, amit azelőtt megbocsáj ihatatlannak tartott. A lányok, akik azelőtt otthon ültek és szüleik «becsületükön» esett sérelemnek tekintették volna, hogy őket szolgálni engedjék, most tömegesen mennek szolgálni városokba. Aki régen elment, vissza sem jöhetett többé. Ma, ha hazajön, ő lesz az ünnepelt, mert «nem olyan buta, mint a többi». Régen a legényekre kellett várni, hogy «eljárja a bolondját*, ma a lányokra kell várni, hogy *kiszórakozzák» magukat. Csak azután kerülhet sor a házasságra. A társadalmasulás folyamatát a nevelőintézmények megszervezése indította el palócföldön. Az Egyház és az iskola tanításai nyomán ismerkedtek meg az emberi közösségeket érintő kérdések összefüggéseivel. Természetesen a megismeréstől a követésig még igen jelentős út állt előttük. Éppen ezért nem is annyira az elmélet, mint a vezetők közvetlen hatása volt fontos a nép számára. Tanításaikat nem annyira az elvek átértése folytán, mint inkább személyükre való tekintettel követték, vagy tartózkodtak olyan cselekményektől, mellyel rosszallásukat válthatták volna ki. Elvontság nem, csak a közvetlen fizikai hatás imponált. Vezetőit a nép primitív szemléletében értékelte, kik nemcsak tanítói, hanem tanácsadói, gyógyítói is voltak népüknek. Érteniök kellett mindenhez, de ha segítségük bevált, a magasabbrendűség hitét, csodálatot eredményezett. Vezetőinek nem egyszer mágikus erőt tulajdonított a néphit. Balián hallottam például, hogy temetőjükben fekszik egyik régi papjuk, aki míg ott lesz, nem veri el a falu határát a jég. Sajnos, a történeti hátteret nem sikerült kinyomozni, de tény, hogy Mátraballán emberemlékezet óta nem volt jégeső. Sajnos, azonban sokszor a vezetők maguk is szembekerültek a néppel, úgyhogy munkájukban sokszor az egyéni érdek, vagy önvédelem játszottak közre. Ilyenkor a nép bizalma megrendült