Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - A hegyközi palócok

FIGYELŐ 437 otthonos. Lassan azután megértették a nagyobbarányú mezőgazdasági termelés szükségességét és mind több és több erdő hullott ki a fejszecsapások alatt és mind több és több eke hasított neki a hideg erdei talajnak, mely azonban nem ígérhetett nagy termést. Tavasszal csak későn lehet vetni, mikor a hegyekről eltűnnek az utolsó hófoltok is és a talaj kissé felmelegszik. Még az a szerencse, hogy az erdős táj bőséges csapadékkal látja el szántóit és a kánikula sem veszélyes, mert reggelenkint esővel felérő harmatok vannak, így a tájjal meg van határozva minden lehetőség, amire a mezőgazdálkodásban számítani lehet. Ez a helyzet a gömöri hegyek alatt is, a közbeeső terület sorsa pedig még sivárabb. Állataik, különösen lovaik azonban igen szépek. A mezőgazdálkodás megindulásával kapott lélegzet nem sokáig tartott palócföldön. A számbajöhető erdőterületeket lassan feltörték, de a nép hatványozott mértékben szaporodott. Ezért a világháborút jóval megelőzőleg már ismét problematikussá vált a megélhetés Mátraalján. Mivel pedig a népfölösleg számára már nem volt újabb Rimavölgye, eladta maradék holmiját és nagy tömegekben hajózott át az Újvilágba. A kivándorlók jelentős részét a palócság adta. Elszaporodtak a «Kanadás menyecskék)), a falvak pedig lélegzetvisszafojtva várták, hogy kinek jön «Kanadás levél» Amerikából. Ezek bizony (hála a kintlévő dolgos és igénytelen keresőknek) szép számban jöttek és elég jelentős mértékben járultak hozzá a világháborút követő gazdasági tönkrejutás átvészeléséhez. Az új házak csaknem mind dollárból épültek és a földtulajdon kicserélődése is megindult. Pedig az itthonmaradottak verejtéke is bőségesen hullt a rögre. Dorogháza és Mátramindszent között lévő egykori «berekben» láttuk egyszer, amint csaknem 45 fokos lejtőjű földet kapával dolgoztak emberek és hátukon hordták rá a trágyát. A Rima völgyében kezdetben valamivel kedvezőbb volt a helyzet. Itt a jószágtartó gazdálkodás végén felfedezik az érchegység bányáinak jelentőségét. Az «urak» a bányákra vetik magukat és számukra, ha átmenetileg is, de eljelentéktelenedik a föld. Amikor a bányák birtoka állandósult és onnan a rimavölgyi érdekek kiszorultak, megindul a nagybirtokképződés és ezzel egyidőben megkezdődik a kivándorlás. Hogy még több magyar nem kényszerült idegenbe, az csak annak köszönhető, hogy Salgótarján, Ózd, Fülek központokkal megindult az iparosodás és a salgótarjáni szénmedencében egymás után keletkeztek bányák a szén kitermelésére. Ezek ma a hegyközi palócság újabb reménységei. A kényszerűség vitte oda őket, de ma már megszerették újabb foglalkozásukat. És