Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 4. szám - Tehetség és kiválogatás

TEHETSÉG ÉS KIVÁLOGATÁS 4*5 emberek válogatnak. A kiválogatásra várók és a kiválogatást végzők között bizonyos belső összefüggést, kölcsönös feltételezést tapasztalunk. Tehetség kell a tehetségesek felismeréséhez. Útvesztőbe kerültünk. A társadalom vezetéséhez tehetségek konzorciuma szükséges. «Hasonlónak örvend a hasonló» elv alapján zárt körben csoportosulnak a kiválogatottak és örök körforgásban végzik váltódásukat. Varázskörükbe nem lehet belépni. Vergődésre ítélték tehát azt a társadalmat, amely felsőbb áramköre keringésébe történetesen nem tudta tehetségeseit bevonni. Hiszen így nem, vagy csak nehéz, céltudatos munkával képes e lezárt folyamatot megbontani. Pedig egyébként egészséges pszichoszociális törvény érvényesülését tapasztaljuk benne. Szinte csodákat vihet véghez egyszerű tehetségű ember is, ha jól választja meg munkatársait. A politikai elhivatásnak majdnem alapszabálya ez. A kiválogatás személyes természete tág teret nyújt minden elfogultságnak. Mikor a tehetséges ember tehetséges társa után nyúl, az is elfogultság. Legfeljebb ezt közérdek szankcionálja. Garanciákat igényel tehát a társadalom biztonsága. Különben ennek az elvnek elvadulása közveszedelmet teremt. Megszorító szabályokat alkotnak tehát, kiépítik a szelekciót, biztosítékokat szereznek. Intézményessé teszik a kiválogatást. Mint láttuk, ennek első nyomai az iskolák kapuihoz vezetnek. Itt azonban még ki nem fejlődött emberek kerülnek tehetségsorozás alá, a döntés tehát feltételes, az élet részére legfeljebb ajánlás lehet. Valódi szelekció az élethivatásokon belül történik többékevésbbé szabadon, vagy mesterségesen. Racionális szögből mindenkép a mesterséges szelekciót kell ideálisnak tekintenünk, elvégre ezzel sok, különben veszendő energia válik megtakaríthatóvá. Miért is pazarolnák feleslegesen az emberek erejüket elismertetésükért, mikor az ész szabályai szerint kiépített útvonalokon akadályok nélkül is pontosan céljukhoz érkezhetnek. Sajnos, e feltevésbe sok immaginárius elem vegyül. Minden mesterséges szelekciónak iskolapéldája a katonai tehetségválogatás. Ezt mintázzák egytől-egyig a racionalista irányzatok. Nem cselekednek helytelenül, mert a katonai vezetőképzés pontosan kiépített mű és hosszas történelmi gyakorlatra hivatkozik. Kényes pontnál is vagyunk, a szelek-