Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

NÉP, NEMZET, ÁLLAM VISZONYA MA 25 lehet. Ilyen azonban a Habsburg-államban nem volt — és nem lehetett. (Ez volt a nagy tragédia!) Ez az elit lett volna az, amely legnagyobb felelősségérzéssel lett volna eltelve az állam jövőjét illetőleg, egyben pedig a nép sorsát nézve is. Az elit fontos, sőt alapvető társadalmi kapocs a nép és az állam közt. Az elit «társadalmi» tényező és nem hivatalos (speciális) «szerv». Ezt az egész liberális éra nem látta. Politikai gondolkodása sablonra járt : az állam a «szuverén», tehát a «nép fölött» van ; az állam rendtartó (ellenőrző) és kormányzó (vezető) hatalom : ő az intézményesített tekintély. A nép is figyelemreméltó tényező, de lényegileg véve csak szavazáskor ; a parlamentet végül is a kormányzat csaknem kedvére úgy állítja össze, ahogy akarja ; s a parlamentarizmusnál kinek kellett akkor több? így aztán széleskörű és aktív, a nép ^szükségleteit élesen és intenzíve látó elit helyett egy «hivatásos politikusokból)) álló és politikából élő szűkebb kör keletkezett, amely a nagy bajokat,1 vagy sorskövetelményeket alig látta ; mikor már látta (1918), későn volt: a monarchia összeomlott . . . Nézzük most a lehetséges, különböző mértékeket, melyek mutatják az állam és a nép közelítését. (Itt, mert a két alakulat többé-kevésbbé fedi egymást, ábrákra szorulunk ; ha tökéletlenek is, világosabbak, mintha szavakkal élnénk.) Első lehetséges viszony : az alig-érintkezés. Két körrel jelezzük, amelyek csekély arányban fedik egymást (I. ábra). Ilyen az újkori abszolút állam. Az államot jelző kör még kicsiny, mert az állami apparátus még nem nagyon fejlett : diplomácia, hadsereg, bürokrácia. Sokáig fenntarthatja az ily trendszer» magát, de ritkán erősödhetik meg, olykor hirtelen elárulja belső gyöngeségét (Ausztria 1859—66-ig). Külpolitikai válság az, amikor leszámol — nem az ellenséggel, hanem önmagával. Ausztria leszámolt : maradt regionális konglomerátum, de a magyaroknak átengedett állam sem tudott nemzeti lenni; a lakosság fele nemzetiség. Ez is egyik oka annak, mért nem tudott az állam szorosabban a nemzetre, illetve a népre tapadni. Másik oka az volt, amit amaz idők korszellemének érzünk : a liberális individualizmus. Ez a társa1 Jellemző e korra, hogy mikép került szóba a nagy népi elvérzés : a kivándorlás.