Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Nép, nemzet, állam viszonya ma

NÉP, NEMZET, ÁLLAM VISZONYA MA 23 utóbb. Itt merül fel az új kérdés : mikor? Ha az állam ráépül ima szükségkép) a népi közösségre, kérdés, nem késik-e el a szorosabb ráépülés ideje? Hiszen ez épp a Meinecke-féle probléma: kultúrnemzet már megvan, a politikai szervezet (Staatsna.tion) később érkezik el. A német «állam» jóval előbb épült volna ki, ha pl. a török nem Belgrádot, hanem mindjárt Bécset kezdte volna ostromolni. A «Kleinstaaterei» idillje hamar szétfoszlott volna, ha itt az ellenséges hatalom nyomása. Kiderült volna, hogy nem a lét minősége (kultúra) az első életkérdés, hanem maga a lét és hamar felbuzdult volna az állam iránti érzület (Staatsgesinnung1). Az államnak a közösségre való ráépülése csak akkor késhet el, ha kivételesen kedvező a külpolitikai helyzet. Ilyen volt az eset a liberalizmus békés korszakában.2 Itt igenis meglátszik a külpolitika Ranke-féle primátusa. Ez az «elkésés» az első kérdés. Második az, hogy az állam minő mértékben «épül rá» a maga (helyi vagy) népi közösségére. Egyik jellemzőbb példánk a Habsburg-állam, s erre bővebben kell utalnunk. Ez makacsul csak regionális közösségekre — tájakra és rajtuk élő egyes «alattvalókra» akart ráépülni egész a chlopy-i hadparancsig (1903 szept.), amikor az állam — özönvízelőtti műszóval — még mindig «néptörzsek» fölött vélt uralkodhatni, holott a magyar már 900 év előtt alig ismert törzset, s nem fért már el a Habsburgok kedélyes regionalizmusának rendszerében, az összbirodalomban. Kiderült ez már nem a chlopy-i hadparancs, hanem II. József idejében. Azonban az állam «ráépülésének» évszázados akadálya volt az, hogy az állam megszokta a felvilágosodott abszolutista állam disztanciáit, magát messze a nép «fölé» helyezte, s óvakodott egy kaoszba-nyúlást kockáztató közelebbi kapcsolattól. Még mindig csak azt látta, hogy puszta «alattvalók» vannak az államban (holott már a lakosságnak nem 4l$-de analfabéta, mint II. József idején). Ez csak a jobbá1 Hogy mily lassan, lásd J. G. Sprengel: Der Staatsgedanke in der deutschen Dichtung vom MA bis zur Gegenwart. 1933. 226 1. 2 A nomád államban ily késedelem nem lehet, nem lehet először kultúrát, azután államot kiépíteni; a nomádnak az állam mindjárt kell, mert naponként kell a területüket biztosítani. Innen a nomád magas államalkotó vénája, a dinasztia «szervező» és katonai tudása (V. ö. Deér J. Pogány magyarság—keresztény magyarság. 1938.)