Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 3. szám - Néhány szó Polner Ödön cikkéhez

286 POLNER ÖDÖN nem a sok elit céljai közösségének hiánya». Itt, íme, láthatóan nem is vitatkozunk, sőt ugyanazt mondjuk, bárha az én elitelméletem hiányosan is van idézve . . . Oly nagy kérdéskomplexum van mindkét cikkben, hogy az eltérő részletek vitája könyvformátum felé tendál, ha tüzetesen tisztázni akarunk valamit. Részemről örvendtem, hogy finom hangon vitázó, kiváló és nagynevű közjogásszal a legfontosabb dolgok egész során — mit itt fel nem sorolhattam — egy véleményen lehetek, bár a kiindulás síkja más is volt. Dékdny István. PUBLICISZTIKA VAGY TUDOMÁNY? Folyóiratunk első számában közölt tanulmányában Dékány István nyilatkozik «A magyar nemzeteszmé»-ről írt munkámról és azt a «csak félig elmélyedő, publicisztikai művek» egyetlen példájaként említi. A magam részéről nem tartom megbélyegzőnek a publicisztikát, s tagadhatatlan, hogy törekszem is gondolataim, eredményeim pubükussá tételére, de miután nyilvánvaló, hogy Dékány István lenéző értelemmel használja, nem hagyhatom szó nélkül. A kérdéssel hosszú évek óta foglalkozom, Isten látja lelkem, merő tudományos érdeklődéssel, mert amikor kutatásaimhoz hozzáfogtam, bizony nem volt e kérdés ennyire «a közérdeklődés előterében» és nem volt oly jól hasznosítható téma, mint ma ; nem is igen foglalkoztak vele. E tárgyból való első dolgozatom közel tíz éve jelent meg. Tehát méltó reakciót váltott ki bennem e legfrissebb dolgozat lenézése. Annál inkább növeke dett bennem ez a reakció, amint a tanulmány olvasásában előhaladtam. Tudniilük legnagyobb megdöbbenésemre, annak ellenére, hogy léptennyomon felfogásomnak változatlanul lenéző kritikájával találkozhattam benne, megnevezésem nélkül ugyan, annak az impressziómnak kellett hitelt adnom, hogy Dékány István végső eredményei teljesen egyeznek az enyémekkel, s a követendő módszert is abban tűzi ki, amit én is alkalmaztam. Minden egyebet — akár publicisztika, akár tudomány — kénytelen voltam erőltetettnek, következetlennek, végig nem gondoltnak és helytelennek tartani fejtegetéseiben. Érthető módon rendkívül megnyugtatott, hogy a szigorúan tudományos kutatás is azokra a végső eredményekre vezet, mint az én felületes publicisztikám. Csak azt nem értem, miért publicisztika akkor az én tevékenységem és miért tudomány a Dékány Istváné. Szívesen bocsátkoznék erről vitába, szívesen bemutatnám az egyezéseket és szívesen megindokolnám, miért vagyok kénytelen elutasítani Dékány többi eredményeit, de a szerkesztőség véleménye szerint ez terhelné olvasóinkat, s ebben nyilván igaza van. De sokévi tudományos munkám öntudatában — s olyan