Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)
1941 / 3. szám - Nép, nemzet, állam
NÉP, NEMZET, ÁLLAM a «keresztény» jelszó alatt. A hatalmi szervezet népibbé vált, mint volt azelőtt, de még mindig súlyt fektettek arra, hogy a vezetés bizonyos mértékig az «elit» kezében megmaradjon. A kiszélesített népi részvét azonban az államhatalom gyakorlásában nagyrészben nálunk is formasággá vált, mert részben a háború idejéből fennmaradt kivételes hatalom alapján, részben a törvényhozás részéről nyert újabb felhatalmazások alapján a kormányhatalom oly kiterjedtté vált, hogy abból már nem sok hiányzik ahhoz, hogy olyan korlátlan diktatúra legyen, amilyeneket a külföldön látunk. Hogy már most azok a népjóléti célok, amelyeket ez az új fejlődés el akar érni, hogyan és mennyiben valósulnak meg, az nem függ a rendszertől és a szervezettől, hanem a bennük és szerintük működő emberektől, azok erőkifejtésétől, de sok tekintetben azoktól az egyéb viszonyoktól is, amelyek között működnek. Hogy az államhatalmi szervezet működése ne lélektelen «bürokratikus» ügyintézés, hanem valóságos «közszolgálat» legyen, ez minden időknek a kívánalma és a liberális érában épp úgy, ha nem még inkább lehetséges, mint a legkötöttebb tekintélyi rendszer mellett ; s hogy az-e vagy nem, az megint csak az emberektől és az őket átható szellemtől függ. E tekintetben is ugyanaz áll, mint amit a parlamenti kormányrendszerre kell megállapítani, hogy hiába van kimondva valahol ez a rendszer, ott, ahol a népben nincs meg a kellő szellem és érettség arra, hogy azt a köz érdekében helyesen gyakorolja, ott csődbe jut; ahol azonban megfelelően tudnak vele élni, ott virágzik és üdvös eredményeket hoz. * * * Az osztrák-magyar monarchia, vagy amint ő nevezi, a Habsburgállam sorsával és ennek okával szintén foglalkozik a cikkíró. E kérdések mindnyájunkat érdekelnek, mert belőlük sok tanulság vonható le. Lássuk tehát, mik a nézetei e tekintetben. A Monarchia, nézete szerint, jellemző példa arra, minő mértékben «épül rá» az állam a maga (helyi vagy) népi közösségére. Ez makacsul csak regionális közösségekre — tájakra és rajtuk élő egyes «alattvalókra» akart ráépülni egész a chlopy-i