Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

KÖNYVISMERTETÉSEK 153 A zsidó raszizmus a faji nacionalizmus szülőanyja. Nem csoda, hogy a népek egészséges ösztöne védelmet keres integritása megőrzésére a racionalizmusnak a család, a haza, az állam testi alapjait megsemmisítéssel fenyegető absztrakcióival szemben. «A vér testvérisége a véletlené* jelenti ki a Grand Orient (1921). Igaz, hogy a vér a lélek nélkül semmi, de a lélek is csak a vér útján tetterős. A kereszténység úgy a nácizmussal, mint a judaizmussal szemben áll, amennyiben nem téveszti össze a vért Istennel, az ember személyét a fajjal. Ha azonban, tagadva a megtestesülés törvényét, a véren (a természet rendjén) kívül akarunk absztrakt rendet teremteni, meghamisítjuk természetünket, hazugságba és tehetetlenségbe süllyedünk. A nácizmus pogány, de ne higyjük, hogy a demokráciák rendje sokkal jobb, mint azé a rendszeré, amely a népből származott s a valóban népakarattal választott vezér útján gondolta akaratát érvényesíteni, mert mivel önkényesebb ez a szuverenitás, mint a per procuram demokrácia burzsoá komédiája? Nem igaz, hogy a fasizmus lényegében reakció a demokráciára, hanem annak logikus eredője, mint a jakobinizmus vagy a cezarizmus. A szociális atomizmust a politikai atomizmusba integrálja. A demokratikus állam viszont nem kevésbbé totalitárius, mint a fasiszta állam, miután a személy már itt is csak szám a társadalmi summában. A szerző témájának egyéb vonatkozásaira s így különösen annak francia aszpektusára is ügyeimet fordít. A kereszténnyé lett Drach rabbi a «Lettres d'un rabbin converti» szerzője «Harmonie entre l'Église et la Synagogue, etc.» című, ma már alig található müvében a Talmud legrégibb szövegrészeiből és a Kabalából vett bizonyságokkal igazolja a Szentháromságra, a megtestesülésre és a megváltásra vonatkozó zsidó és keresztény hagyomány teljes megegyezését. A kereszténység a lélekszerinti zsidóság örököse, aminek az imperialisztikus judaizmus a pontos ellentéte. Nem lehet tehát igazuk azoknak, akik az elzsidósodást a kereszténység rovására írják, annak ellenére, hogy, mint Rathenau mondja «a félelem és az okosság erői rabszíjra fűzték a férfias bátorság régi morálját», mert ez a keresztény értékek zsidó értékekkel való behelyettesítésének eredménye. A kereszténység a faji és nemzeti erényeket miben sem veszélyezteti, sőt elismeri és pártolja. A cionizmus Izrael történetében új fejezetet nyit, a regenerálódás és megértés első etapja. Izrael vissza fog térni oda, ahova titokzatos sorsa s hivatása köti, mint a próféták írják. A próféciák útján történt kinyilatkoztatás csak akkor teljesül s csak akkor követkéz-