Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - Két könyv a felvidéki magyarságról

KÖNYVISMERTETÉSEK 149 Zrínyi már lelkében, szívében és eszében (hozzátehetjük, sorsában is) tipikus magyar tehetség. Pázmány Péter oldalán szívja magába a magyar látást és érzést, ami már a csáktornyai vár katonái és magyar jobbágyai között szerzett élményekre rakodik. Zrínyit a magyar sors termelte ki, a magyar vitézi élet edzette keményebbé akaratát és elszántságát, kortársai bármelyikénél. Tanulmányait Olaszországban fejezi be, itt ismerkedik meg az európai műveltség egészével, innen hozza magával a harcos magyar életbe a művészetekért és költészetért való rajongását. Egész lénye magyar és mégis európai. Benne feloldódik az a látszólagos ellentét, amit egyesek ma is megoldhatatlannak gondolnak, magyarság és Európa benne egy harmonikus egészet alkotnak. Ahogy hűen mutatja ezt csáktornyai vára ; a vár a törökmagyar harcokhoz alkalmazkodott egész építkezésében és mindenben szemelőtt tartotta az ősi magyar várépítési szabályokat. Ugyanakkor azonban a várudvaron a kastélyt olasz művészek kezemunkája díszíti, olasz stílusban épült a belseje s benn hatalmas könyvtár áll, amit az errevetődő holland tudós is megcsodál. A vár ura pedig megtérve a török harcokról, könyvei közé megy, külföldi írók műveit olvassa, sőt maga is versel. Nagy elméleti képzettsége szerencsésen egyesül gyakorlati tudásával s ehhez még hallatlan szívósság és fáradhatatlan lendület járul. Nincsenek illúziói a magyar sorsot illetően, tisztán látja, hogy kiáltása süket füleket talál, hogy az ország vezetői, ott Bécsben, nem hajlandók a magyar bajokat orvosolni, hogy a nemzet maga is alszik és közönyösen fogad mindent, jót, rosszat egyaránt. Mégsem marad tétlen soha. Nem hagyja nyugodni lelkiismerete, úgy érzi, hogy ha senki másnak nem, de Istennek és lelkiismeretének tartozik azzal, hogy mindent kikiáltson a magyarság megmentésére, amit csak tud. Ki kell tartania őrhelyén mindvégig, jelentenie kell a közelgő veszedelmet, még ba senki sem hallgat rá, ha senki nem is hiszi el, amit mond, — mert az Isten reá tette ezt a kötelességet és neki vállalnia kell ezt, nehogy majd egyszer számonkérjék tőle nemzete vérét elaluvásáért. A hatalom felé sem önző érvényesülési lehetőség hajtja, hanem hivatás érzése, amelyik azt súgja neki, hogy csak ő és senki más meg nem mentheti már ezt a magyarságot. Isten küldöttjének vallja magát, ez ad neki erőt az utolsó pillanatig való harcra, ez acélozza meg akaratát és kitartását a legreménytelenebb helyzetekben is. Zrínyi a magyar öncélúság megfogalmazója és hirdetője egy olyan korszakban, amikor ebben már alig mert valaki hinni. A ma-