Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

142 FIGYELŐ mint inkább a közigazgatás működésének a polgári bíróságok ellenőrzése alá való vonására irányult. Ezt az irányzatot a kontinentális jogfejlődés általában elutasította, s helyette inkább a külön közigazgatási bíráskodást szervezte meg. Történetileg ez is összefügg az alanyi jogok ideológiájával, azonban mi sem mutatja jobban, hogy ez az összefüggés nem szükségszerű, mint az, hogy Olaszországban a fascista uralom a közigazgatási bíráskodás új virágzásának korát hozta magával,1 a nemzeti szocialista Németország pedig a közigazgatási bíráskodás területét éppen ki is terjesztette azáltal, hogy nemcsak az alanyi jogsérelmek területére korlátozza.2 Ezek s az igazságügyminiszter véleményező tevékenységével kapcsolatban mondottak éppen azt mutatják, hogy a közigazgatási bíráskodás kiterjesztésére irányuló szükséglet ma nem az alanyi jogok ideológiájából, hanem a közigazgatás jogszerű működésének maguk a közigazgatási szervek által érzett szükségességéből táplálkozik, s éppen ezért kiterjed az alanyi jogot nem sértő, de objektíve jogellenes közigazgatási határozatok körére is. Itt lép azonban fel a másik súlyosabb természetű ideológiai akadály, a közigazgatás és bíráskodás elválasztásának klasszikus követelménye. Ennek a követelménynek a szemszögéből nézve a közigazgatási bíráskodás már magában is nehezen elhelyezhető idegen test, mely a jogot pártatlanul alkalmazó bíráskodás és a közérdeket diszkrecionárius módon érvényesítő közigazgatás két külön rendszerének a szimmetriáját rontja, s ezért csak szűk térre — jogvitás vagy alanyi joggal kapcsolatos ügyekre — szorítva, a polgári bíráskodástól élesen elválasztva, sőt esetleg a bírói jelleget még az elnevezésekben is kerülve (államtanács) engedhető meg. A gyakorlatban mindez nem tudta megakadályozni, hogy a közigazgatási bíráskodás szabályszerű bírói tevékenységgé ne fejlődjék s a jogvitás és alanyi joggal kapcsolatos ügyek kereteit túl ne lépje.3 Valójában az a helyzet, hogy az egész kérdés a közigazgatás és bíráskodás elválasztásáról szóló elv dogmatikus túlértékeléséből származik. Ez az elv a maga idejében is mindenekelőtt a bíráskodásnak a közigazgatás alól való emancipációjára irányult s nem a közigazgatási tevékenység bírói megítélését akarta kikapcsolni. A bírói funkció szociológiai jellegzetességeiről fentebb mondottak világossá teszik, hogy közigazgatás és bíráskodás csak az állami feladatok rendszerében jelentenek 1 Menczer i. m. 5., 54—55. o. 2 Huber Ernst Rudolf: Verfassungsrecht des Grossdeutschen Reiches. 1939. 418—419., 448. o. 3 Menczer i. m. 44. o.