Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

FIGYELŐ 139 miatt véleményeik tekintélye csorbát szenvedjen.1 Mindezeken keresztül működésük — melyet maguk is bírói tevékenységnek tekintettek — mindinkább bírói jelleget öltött,2 s véleményeik formai kötelező erő nélkül is gyakorlatilag kötelező erőre jutottak azáltal, hogy a megkereső hatóságok azokat magukévá tették és irányadónak fogadták el.3 A francia államtanács formailag is átalakul ítélő testületté,4 az angol titkos tanács jogi bizottságából is idővel valóságos felsőbíróság lett, mely csak külsőleg őrzi a királyhoz intézett vélemény formáit, de véleményeinek el nem fogadása közmeggyőződés szerint alkotmánysértés.5 A német «Aktenversendung» is szabályozott eljárássá fejlődött, melyben a nyert véleményt a véleménykérő bíróság köteles a sajátjaként kihirdetni.6 Hasonlóképpen kialakul a hágai bíróság véleményeivel kapcsolatban is az a jogi meggyőződés, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa megsérti a nemzetközi jogot, ha azoktól eltér, s végül is a hágai bíróság ítéletei és véleményei között csak annyi maradt a különbség, hogy ítéletért az egyes államok fordultak hozzá, véleményért ellenben a Nemzetek Szövetségének Tanácsa.7 A bíráskodó jelleg irányában való fejlődés mindezekben az esetekben — éppen úgy, mint az igazságügyminiszter véleményező tevékenységénél — mindenekelőtt abból indul ki, hogy egy, a konkrét ügytől távol álló, jogászképzettségi szervtől jogi véleményt kérnek. Ebben a helyzetben működni kezdenek azok az erők, melyek minden ítélő jogászi tevékenységet jellemeznek s melyek odavezetnek, hogy a jogi véleményezés bíráskodó vonásokat ölt magára. Az ítélő jogásznak mindenkor konkrét jogesetre kell általános szabályt találnia, a vett jogesetet tehát elegendően konkretizálnia, az alkalmazandó jogszabályok körét pedig megfelelően általánosítania kell. Innen a kipusztíthatatlan tendencia egyrészt a tényállás teljessé tétele, másrészt az alkalmazandó szabályanyag teljessé tétele iránt, mely utóbbira éppen az igazságügy miniszter véleményező tevékenységének a magánjogból a közigazgatási jog területére való átcsapása a legjellemzőbb példa. Az ítélő jogászt 1 Csiky i. m. 29—30., 105—106., 110. o. 8 Csiky i. m. 26., 33., 40. o. Menczer i. m. 65. o. 3 Csiky i. m. 127. o. Menczer i. m. 47—48., 51. o. 4 Menczer i. m. 50., 68. o. 6 Csiky i. m. 26—27. o. 6 Sacher : Staatslexikon. I. köt. «Akten» alatt. 101—102. o. 7 Csiky i. m. 115., 127. o.