Társadalomtudomány, 1941 (21. évfolyam, 1-5. szám)

1941 / 1. szám - A birói és közigazgatási funkció szociológiájához. Az igazságügyminiszter véleményező szerepe a közigazgatásban

136 FIGYELŐ A BÍRÓI ÉS KÖZIGAZGATÁSI FUNKCIÓ SZOCIOLÓGIÁJÁHOZ — Az igazságügy miniszter véleményező szerepe a közigazgatásban. — Az igazságügyminiszter változatos feladatai sorába tartozik többek között mindennemű jogi vélemények adása is. Nem tarthat különös érdeklődésre számot ezen belül a kincstár szerződései, jogvitái és perei kapcsán történő véleményadás, melyet az igazságügyminiszter, mint a kincstár ügyvédjének, a kincstári jogügyi igazgatóságnak a felettes hatósága gyakorol. Nincs semmi szokatlan abban sem, hogy az igazságügyminiszter a helyhatósági szabályrendelettervezetekhez jogi szempontból hozzászól. Ellenben figyelemre érdemes — és ezúttal kizárólag ezzel a jelenséggel akarunk foglalkozni —, hogy az igazságügyminiszter véleményező tevékenységének mind nagyobb, sőt túlnyomó részét teszi ki a közigazgatási tárgyú, és pedig konkrét közigazgatási ügyben, rendszerint felülvizsgálati, vagyis harmadfokon folyó ügyekben történő véleményadás. Meglehetősen indokolatlannak tűnhetik fel, hogy ezeket a véleményeket a magánjogi osztály adja. Még szokatlanabbnak fog feltűnni, ha megtudjuk azt, hogy a magánjogi osztály 1934-ben kettéoszlott olymódon, hogy az egyik osztály munkájának nagyobb részét a közigazgatási jogi vélemények adása teszi ki. A véleményezési ügykörnek ez a kiterjedése azzal kezdődött, hogy az igazságügyminiszter a hozzáintézett — rendesen magánjogi, vagy magánjogi vonatkozású — kérdéssel kapcsolatban kitért a kérdéssel összefüggő előkérdésekre, különösen a megkereső hatóság hatáskörére is, s ennek során gyakran arra kényszerült, hogy ne a feltett kérdésre, hanem az ügyre nézve adjon véleményt. Később már nem is kérdést intéztek hozzá, hanem minden közelebbi megjelölés nélkül véleményt kértek tőle, s a felelet az áttett ügy minden vonatkozására kiterjeszkedett. Utóbb lassan oda fejlődött a helyzet, hogy az igazságügyminiszter a szóbanlévő ügy összes iratainak , birtokában úgy foglalt állást, hogy valójában nem is véleményt, hanem vélemény formájába öltöztetett elintézési tervezetet adott, mintha a megkereső hatóság helyett neki kellene határoznia. Ennek során idővel az elvi állásfoglalásoknak és a precedenseknek egy bizonyos rendszerét is kialakította. Ehhez azonban a tényállások homályosságait is tisztáznia kellett: érintkezésbe lépett tehát a megkereső minisztériummal, sőt később közvetlenül az ügyben eljárt alsóbb hatóságokkal is. Sürgetések kapcsán pedig az ügyben érdekelt magánfelek képviselőivel került nolens-volens érintkezésbe. Az el-