Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A köznevelésügyi deficit társadalmi okai. (Egy elfeledett nevelésszociológiai probléma.)

54 DÉKÁNY ISTVÁN módja : az elgépiesedett, elszemélytelenedett, eltárgyiasodott } az érintkezés blanketta-jellegű lett, üres és hideg. Általában a nemzetek taglétszámának megnövekedésével a társdalom extenziválódott, a terjedelem a minőség rovására ment, a széleskörű érintkezés a bensőség, az összeforradás rovására. Hogy éljen így virulens, történeti sorsot látó szellem? Mindehhez járul a modern életritmus. Ez a gyorsaságot kötelezővé tette ; a modern életritmushoz képest a nemzeti élet ritmusa lassú (a nemzetek «századokban gondolkodnak*), a közélet gyorsritmusú szervekre (sajtó), általában organizációkra szorul rá, hogy akciója kellő gyorsaságot és átütő erőt nyerjen. így a nemzeti élet a maga szellemi oldalán, irányainak keresésében, megmaradt alapáramlatnak, de egyre láthatatlanabbul. Szinte csak nagy életlökésekben, reakciókban mutatja meg magát, mint legutóbb Spanyolországban, láttatja azt, hogy nagy erőfeszítésekre képes. A XIX. század anyagiassága észrevétlen meggyőződéssé tette, hogy a gazdaság a fő. A liberalizmus azt hitette el, hogy az állam épp csak rendfenntartó elem, s nem a leglényegesebb annak erősítése ; a szellemi erők táplálása a gazdaság mellett hasonlókép másodrendű. Csoda-e, ha így háttérbe kezdett szorulni a köznevelés és különösebben az iskolaügy fontosságának átérzése? A nemzet tulaj donképeni nevelői a nagy írók és gondolkozók. Ezek is egyre inkább fenyegetett helyzetbe jutnak, írásaik hatását erősen paralizálja egy fordított szenzációirodalom, mely kozmopolita jellegű. Ugyanilyen a film hatása is. Olcsó «irodalmi» művek (detektívregények stb.) százezrei árasztják el a piacot s ezek az ifjúsághoz is eljutnak. A nagy «klasszikusok» hatása egyre teoretikusabb (nincsenek is ily olcsó kiadások). Az író sorsa a fokozott versenyben folyvást nehezebb lesz. A klasszikus író átlag túlstabilizált világot is jelent, azaz — szinte elvileg — «nem halad a korral». Ami benne «örök emberio, még hat, de nem kellő arányban. Az átlagosan jó író sorsának nehézsége közismert. De van 1 V. ö. Gép a mai társadalomban. I—II. Budapesti Szemle. 1940 februári és márciusi szám.