Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - A köznevelésügyi deficit társadalmi okai. (Egy elfeledett nevelésszociológiai probléma.)

'A KŐZNEVELÉSÜGYI DEFICIT TÁRSADALMI Nincs más célunk e sorokkal, mint föltenni egy kérdést, feleleveníteni egy elfeledett problémát. Valamikor az orvos megjelent a háznál, megtapogatta az ütőereket, megmérte a lázat s azt mondotta : itt baj van ; diagnózisa helyes volt. De a beteg nem őrzi a szobát, kint jár és elfeledi betegségét. Azt hiszi egészséges, bár sokszor vonszolja a tagjait, lassan, vontatottan jár, hiányzik a kellő virulenciája, nincs meg az életlendülete. Ez a probléma ; ezt nem szeretnők továbbra is elfeledni, mert súlyos következményű, nevelésszociológiai kérdés. Nem iskolai kérdésről szólunk és nem pénzügyi hiányról, hanem kulturális deficitről, mely körülöttünk ólálkodik ; jobbról-balról; csak észre kell venni. Az iskola nem egyetemes nevelő tényező, hanem aránylag szűkkörű. Hiába van 7—8 ezer elemi iskolánk, néhányszáz közép- és szakiskolánk stb., nem lehet a hatása egyetemes, azaz az egész társadalomra kiterjedő. Épp az, hogy az iskola iránti bizalom korlátlan volt és egyes országokban1 szédületes összegeket fordítanak «iskolánkívüli» tanfolyamok tartására, mutatja, mennyit akarnak tenni. Mégsem teszünk eleget : vannak tág nevelési «hézagok». Ezeket a hézagokat képzeljük el a következő módon: Megnézünk egy 70—80 évvel ezelőtt készített világtérképet, 1 Nagyon beszédes adatok Vernon Hodge könyvében : A felnőttek oktatása az Amerikai Egyesült Államokban. (Bölcsészetdoktori értekezés a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.) Budapest, 1937- (Bibliográfia 111—127. lapokon.) I.