Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL

IDŐSZERŰ GONDOLATOK A NÉPESEDÉSRŐL Katasztrófák árnyai kísértenek és a katarzis, a tisztulás utáni vágyak emésztenek és élesztenek. De e vágyak szinte légüres térben lebegnek mindaddig, amig az ismétlődő katasztrófák alapvető indítóokai felől a közvélemény tájékozatlan vagy megtévesztett. A megtisztult közvélemény útmutatásai és az útnak a beavatkozó közületi hatalmak által való követése közt amúgy sem hiánytalan és zökkenőmentes a kapcsolat. Mekkora a köd, a helyes és a tényleges cselekvés közt tátongó szakadék, hogyha a közgondolkozás és az azt több-kevesebb hűséggel tükröző irányítóhatalom a konfliktusok legfontosebb indítékai tekintetében téved. Ilyenkor a tünet az okkal, a látszat a valósággal összezavarodik és a káoszban könnyű dolguk van az indulat démonjainak, az ürügy- és mentségkeresésnek. Az egyik üyen közvéleményszerü katasztrófa-okkal: a túlnépesedéssel kívánunk foglalkozni, abban a meggyőződésben, hogy amig a nemzetközi véres konfliktusok és a népszaporodás üteme közt vélt ezen okszerű kapcsolat felől ki nem tisztulnak a vélemények, addig igazi katarzis nem jöhet el. Éspedig azért nem, mert a rejtett, egykönnyen meg nem fogható konfliktusokok keresőit a népesség óriásméretű, szembeszökő szaporodása felmenteni látszik a láthatatlanabb motívumok keresésének kötelezettsége alól. A történelemre, szűkké vált legelőkre, népvándorlásra, Rómára, gyarmatkeresésre, élettérre fognak egykönnyen hivatkozni, mondván: volt és mindig lesz háború, mert szűkül a tér és sokasodik az ember, a háború-okozta kiválasztás természettörvény és így a pusztulás vigasztalanságának örvénye is tulajdonképpen csak törvény, kényszer, ami ellen csak a népszaporodás csökkentése véd meg. I. Hogy földünk végzetesnek látszó bonyodalmaiban mekkora szerepe van a népesség túlságos vagy legalább is