Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 2. szám - A VENDÉGLÁTÁS MŰVÉSZETE

FIGYELŐ 221 Harmadiknak egy gazdaembert kérdeztem meg. Olyan volt a lelke, mint egy homályos szobában lógó tükör. — Hogyne ismerné, mondotta, hiszen szavazó polgár, a templomba is eljár s már az apja, nagyapja is földesgazda volt. Az a közérdek, hogy akié a föld s aki azt sok gonddal, fáradsággal megmíveli, az legyen az első az országban. Az szabja a törvényt éspedig úgy, hogy búzának, bornak, állatnak jó ára legyen s ne emelkedjék az adó. Ez a lélek a barázdák felett jár, tekintete nem ér messzebb a falu határánál. Tud arról is, ami azon túl van, de inkább ködös elképzelés számára, mint a valóság képe. A Közérdek nem száll meg e befelefordult lélek szűk, dohos szobájában. Most egy iparossal eredtem szóba. Jobb munkás lehetett. Tudott Marxról, de hallgatta Varga László pátert is. Sima lélek volt, mint egy dob jól feszülő hártyája, redőzetnek nyoma sem volt benne. Látni lehetett, hogy sokat doboltak már e lélek muzsikusai s ő lemezre vette a dobpergést. Ezekkel szórakozik. Kérdésemre nagy önelégültséggel válaszolta : — Persze, hogy ismerem. Sőt csakis én, azaz mi, munkások ismerjük az igazi közérdeket. A tőke és munka harcában a munka győzelme, a kizsákmányolás, vagyis az osztály-társadalom és a kapitalizmus megszűnése. Ez a lélek sivár falak közt jár az utca kövén s tüzeli magát a harcra, melyet naponta elodáz a mindennapi kenyérért. Olyan merően s oly közelről nézi az igazságtalanságot, hogy az egészen eltakarja előle az igazságot. így a mindennap tisztára sepert harctér csak szelíd szócsatákat lát, s únottan azok is elmaradnak. A lélekben kis fülkét kap az elvek oltára, felette halvány örökmécs, melyet a mindig időszerűtlen álom olaja táplál, a lakószoba azonban más vágyak tanyája, itt takaréktűzhely áll és melegít. A közérdek tágas, világos lakást szeret s nem száll meg ott, ahol elméletek szűk falai közé húzódnak s a gőg fagyát a gyűlölet tüzével akarják felolvasztani. Ennek kormos füstje meUett nem lehet meglátni a közérdeket. Ötödiknek egy bankárt vettem elő. Szolgálatkész, hajlékony lélek volt, számtalan apró redővel. Ez a lélek valami színjátszó anyagból készült, mindenki olyannak látja, amilyennek akarja. Kérdésemre nem adott egyenes választ, hanem a nehéz időkről kezdett beszélni. Manapság már azt sem tudja az ember, mit kívánjon, mondotta. Olyan a világ, mintha meg lenne bolondulva. Ahelyett, hogy élvezné kiki az életet s gyüjtené a vagyont, mindenki