Társadalomtudomány, 1940 (20. évfolyam, 1-5. szám)

1940 / 1. szám - SUMMI PONTIFICATUS

.y SUMMI PONTIFICATUS Tizenkettedik Pius első pápai körlevele, amely az újabb európai háború második hónapjában, 1939 október 20-án kelt, hatalmas erejű megnyilatkozása a keresztény világ jó lelkiismeretének. Nem csupán a katolikus hívek, hanem a jóakaratú kultúremberek egyetemének a szószólója, a szellem hitvallása ez a remek írásmű. Mivel oly szerencsésen, olyan küldetésesen fejezi ki azt, ami összeköt, nem pedig elválaszt bennünket, keressük most benne az európai szellem és műveltség legnemesebb elveinek és a kor égő problémáiról mondható utolsó szavának, talán végrendeletének, a mesteri kinyilatkoztatását ! Nézzük, miféle orvosságot nyújt ez az inspirált írás minden eszmélő ember szomjas és a mától beteg lelkének! * * * Nincs fontosabb kötelességünk a hivatásunkkal és a korral szemben, írja a pápa, mint apostoli bátorsággal bizonyságot tenni az igazságról. Mert az igazság fog benneteket felszabadítani. Földi tekintetek, bizalmatlanság, értetlenség, elutasítás, félremagyarázás nem ingathatnak meg e kötelesség teljesítésében. De a tévelyt és a hibát azzal az atyai szeretettel kell gyógyítani, amely maga is szenved gyermekei fájdalmával, amikor az orvosságot beadja, amely tehát az igazságot szeretetben gyakorolja. Vájjon csupán a pápa magasztos hivatására illenek-e ezek a gyönyörű gondolatok? Nem a szellem hitvallásának egyik alapvető cikkelyét fejezik-e ki? Nem eszménye-e minden szellemi alkotásnak az, hogy bátorságban és szeretetben szülessék? Nem tudni, azáltal vétkezik-e súlyosabban korunkban a szellem, hogy oly sokszor gyáván meglapul, vagy pedig azáltal, hogy inkább rombol, mint épít, inkább gyűlöl, mint szeret, inkább tud sebezni, mint gyógyítani. A kornak valóságos fekélye az,