Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

33 TRÓCSÁNYI GYÖRGY pium, amelyből önértéktudata táplálkozik, — lehet, hogy soha többet nem lesz egész ember. — Viszont az is lehetséges, hogy a lélek lángja még magasabbra lobog, ha a tűzét elfojtó akadályt megemészti. Ezért van szükség a költő szuverenitására, a walesi bárdokra, akik a lélek lángját élesztik. A teljes szuverénitás illúzióját, a nemzet legyőzhetetlenségének hitét a költő teremti meg első sorban — s tartja fenn a veszélyezettség idején. «Fiaim, csak énekeljetek» — biztatta Tompa költőtársait. Ezalatt pedig a kis hatalmak vezető államférfiai és diplomatái segítenek magukon okos hajlékonysággal, bölcsességgel, gőggel és cinizmussal. Az államerő kifejezés közkeletű jelentése szerint azonban az itt külön-külön tárgyalt tények együtt jelentik valamely állam erejét s népi erő, gazdasági erő, kulturális erő, katonai erő annak alkotó részeit képezik. Ez esetben nem az államot alkotó erőkről van szó, hanem az állam «mérhető» erejéről. Azt, ami leginkább számít, a nemzeterőt, nem tudja ez a szemlélet számadási tételként beállítani s így nem képes értéke szerint megbecsülni. Helyesebb, ha a nemzeti állam minden erejét akarom egybefoglalni, a nemzet erejéről szólani, mert akkor érzékeltetem, hogy a látható erőtényezőn túl, a döntő fontosságú «imponderabüé»-k együtthatására is számítok. Az állam ereje áll előttem, ha «kívülről» szemlélem a dolgokat, a nemzet ereje, ha «belülről» vetek számot lehetőségeinkkel. Ha visszatérünk, ahhoz az erőigény élményhez, amelyből kiindultunk, úgy az abban foglalható össze, hogy a nemzet céljainak megvalósítására az állam szervező tevékenységével gondoskodjék erős és jól felszerelt hadseregről. Ez esetben tehát nemcsak erőt kívánt a közvélemény az államtól, hanem fölényes erőt, hatalmat. Mindig ezt kíván. Az államnak kell lennie hatalmának, a belső rend és külső biztonság fenntartása céljából, közérdekből tehát, hogy a nemzeti értékrend szerinti közjó megvalósulhasson. Ez a hatalom az összes erőtényezők, tehát az egész közösség állami életének eredménye. Ez relatíve függetlennek tűnik fel, nemcsak az egyes ember igenlésétől, hanem a közösség konszenzusától is. Ez azonban nem az uralkodó réteg politikai hatalma, az államnak épúgy van hatalma, mint a nemzetnek