Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

34 TRÓCSÁNYI GYÖRGY a rend iránt való elementáris vágyakozás, a biztosítottság keresése, eredményekép az egyén félelme szűnik. — Ezt a jogközösséget azonban kiegészíti és áthatja az uralom közössége, amelyet a hatalomvágy teremt meg, legnemesebb megjelenési módjában, a politikai formáló akarat («quid divinum>>, wirtú*)).1 Az egyes ember hatalomvágya azonban csak fellobbanó, mihelyt valaki a vezetést elvállalta, szívesen leköszön és hatalomvágya, uralkodási ösztöne szűkebb szférában keres magának kielégülést. A nagyobb közösségért való felelősségtől így szabadul. Ez az uralkodó erő alkotta az államot s annak fennmaradását is csak a uralomra termettség megingathatatlan tudata biztosítja. Ez a hatalom teljességére törő, ez a minden kockázatot vállaló erőtudat egészíti ki az összehasonlítást nem tűrő nemzeti önértéktudatot. — Az állam újra és újra alkotásának feladata azt jelenti, hogy bizonyos történeti helyzetekben felmerülhet az eszközökben nem válogató uralmi rend megteremtésének szükségessége. A jogi normák a nemzeti államon belül arra törekszenek, hogy ezt a nyers uralkodó erőt domesztikálják és átszellemítsék stb., stb. A szervező és uralkodó erőből álló államerő működésének eredménye az állam, egyfelől normarendszer, azon a nemzeti közösség által használt eleven normáknak, ezen normákat megtestesítő működő intézményeknek összefüggése és összessége, amely az érintett közösség kívánságainak megfelelő vagy legalább az által elfogadott szervezettségben azt a célt szolgálja, hogy ez a közösség más közösség eszköze ne lehessen, magukat egyesek és csoportok keretein belül biztonságban érezhessék. Másfelől azonban azoknak az állampolgároknak és az állam területén lakóknak közössége, akik ezeknek a normáknak szabályozása alatt állanak, azok szerint cselekszenek. Amelyik normarendet nem élik többé, az már csak holt normarendszer mint ahogy vannak holt nj^elvek, amelyeket senki sem beszél, bár lehetnek tökéletesebbek, mint az élő nyelvek egyike vagy másika. Frivol hasonlattal: a bridge-játék szabályai, ez egy időtlenül érvényes »normarendszer«, de egy bridge-parti: a szabályok és négy élő játékos együtt, amint a szabályok szerint Freyer. Hans: Machiavelli, Leipzig 1938 1721 ; 131 1,