Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

32 TRÓCSÁNYI GYÖRGY kezménye. Szétárad és áthatja a közösség minden egyes tagját. Lehet a nép követelő kultúrszomjának következménye is, amikor esetleg nem fogja kielégíteni az, amit szellemi táplálékban a neki rendelt vezetőktől kaphat. A népnek, amíg életerős, új politikai formát, új értékrendet, létének értelmet nem adhat idegen. Az idegen nemzeterő igénybevétele, ha az a nemzeti kultúrának egyetemes emberi értéket jelentő terméke, csak áldásos lehet, mert hiszen ez jelenti az utat a humánum felé. így cserélődnek ki új eszmék, így kap egyik nemzet a másiktól új gondolatot, új indításokat. Természetesen az egészséges fejlődés csak az lehet, hogy a nemzeti szellem átformálja az idegent, feldolgozza az attól kapott impulzust és csak azt veszi át, ami legbelsőbb lényegének megfelel. Ha a hatószellem teljesen idegen, úgy az hatástalan marad, semmiesetre sem hat a nemzeti közösség inkább ösztönös tagjaira, — a hatáslehetőség bekövetkezte esetében pedig a honi szellem idegenné válik, mássá lesz, meghasonul vagy elsorvad. Nem tud irányt mutatni többé az értékes életre vágyó feltörő lelkeknek s azok tájékozatlanul a káoszt készítik elő vagy idegen szellem irányítása alá kerülnek. Ha megfelelő külső hatás vonul meg az idegen szellem mögött, az állam felbomlása is bekövetkezhetik. IV. A vizsgált erőrendszerben az értéksejtő néperő és az értékformáló nemzeterő mellett, az államerő elsősorban értékvédő erőnek tűnik fel. Védi a népi erőt a népességet és munkájának eredményeit; a nemzeti erőt, a nemzeti közösséget és alkotásait; védi önönmagát, a kialakult állami formát és annak intézményeit. A népi közösség nemzetté fejlődésének kereteit biztosítja; a nemzeti közösség belső formájának külső, szervezeti formát ad (»la nation organisée«) s a megalkotott államot újra és újra teremti, egyben óvja az ellenséges erőrendszerek támadásai ellen. Szervező erő tehát, de uralkodó és irányító erő is. Mint szervező erő rendet teremt, jogszabályokat alkot, a közösség általa jogközösséggé válik. Szervezésével mindig egy fejlődési pillanatot rögzít, — a rendnek mégis olyannak kell