Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

NÉPERÖ, XEMZETERŐ, ÁLLAMERŐ -5 élniakarás a társadalom minden rétegében megvan és ennyiben mindenki nép, a nemzeti állam közösségén belül. A néperö egyformán fejti ki hatását ma már a társadalom egyes rétegei között, legalább is túl vagyunk azon a fejlődési fokon, ahol csak az alsóbb osztályokra nézve volt kötelező, mondjuk paradox fogalmazással, a gyermekáldás vállalása. S a néperö fontosságának felismeréséből folyó kötelességtudat egyaránt élhet s egyformán élnie is kell a közösség minden egves tagjában. Az izoláció, ennek a kötelességnek tudomásul nem vétele, vagy az az ellen való lázadás azt jelenti, hogy az egyén léte a csak egyéni létre korlátozódik, nem folytatódik, mert nem él benne töretlenül az önmaga folytatásának s a közösség fenntartásának ösztöne. Ezeket a negatív magatartásokat így lehet összefoglalni: «nem akar nép lenni». Ennek a magatartásnak szociológiai kifejtése tanulságos volna ügy az egyke, mint a házasságtól való tartózkodás problémájának megvilágítása szempontjából. Egyesek indokolt, vagy szórványos ilyen magatartása egyébként előnyt is jelenthet a köz számára. De jaj a nemzetnek, amelyik nem akar többé <<nép lenni». A néperönek ez a legszűkebb értelemben vett funkciója az állami tér kitöltésére irányul. A töretlen faj fenntartási akaraton kívül hatnia kell a lét gazdasági megalapozottságára irányuló vélelmeknek is. A nemzeti állam célkitűzése szerint az élniakarás ezenkívül még olyan lelki tényezőkkel gazdagítandó, szellemi tartalommal olyan módon nemesítendő, hogy ha az értéklátás és értékakarás képességei nem is születnek még meg, de legalább annak előfeltételei meglegyenek, legalább is értéksejtésröl beszélhessünk. Már nemzeti jellegű etnikai erőről lehet szólanunk ebben az esetben. Ez a néperö még nem öntudatosan sorsvállaló, de a tudatosság fogyatékosságait egészségesebb reakciói, ösztönéletének töretlensége, lelkének egységessége pótolják. Örök alapja és előfeltétele ez az értékes magasabbrendű élet kifejlődésének. A néperö számszerű eredményei a legszélesebb társadalmi rétegnél, a dolgozó népnél mutatkoznak természetszerűleg. Lelkükben is ők leginkább «nép», csak nép, amelyet a nemzeti és állami erő csak érintett még, de nem szellemített át. Az üy értelemben vett nép azonban egyre nehezebben választható el a nemzettől, az a nép t. i., amelyiknek más értéke nem volna,