Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Néperő, nemzeterő, államerő

18 TRÓCSÁNYI GYÖRGY cselekszi, mint a múzeumi vezető Madách falanszterében, hanem sokkal inkább úgy, mint ahogy az élettan professzora demonstrálja valamely tételének igazságát az élő testen. A rámutatás és a publicisztika rokonsága nyilvánvaló. De míg a publicisztika elsősorban és majdnem kizárólag meggyőződésből fakad, ismeretanyaga teljesen át van színezve valamilyen programm propagálásával, s a célja elsősorban az, hogy meggyőzzön, valamire rábírjon, — az elmélet embere, aki a rámutatás funkcióját vállalja, ezeknek az élő meggyőződéseknek bensőséges voltát, élményszerűségét tudomásul veszi ugyan, de nem kerül varázsuk alá, hanem az ott élményszerüleg jelentkező átélt ismeret, gondolati elem vagy ítéletsor tudományos értékét igyekszik — bizonyos mértékben leleplező tendenciával, azaz érzelmi színezetétől megfosztva — feltárni. Ezen munkája közben anélkül, hogy a kelleténél jobban elmélyítené a kérdést, demonstrálja a rejtőző törvényszerűséget és rámutat az objektívnek tekinthető tudományos eredményre. A következő vizsgálódás elsősorban politikai szemlélet eredménye, programmszerűleg szorítja tehát háttérbe a szociológiai szempontok érvényesítését. Nem tér ki tehát részletesen a problémával kapcsolatban a társadalmi alkotó erőkkel való összefüggések feltárására, a társadalmi miliőt, valamint a földrajzi történeti hatótényezők jelenlétét azonban beszámítja. Lát három megkülönböztethetőnek vélt erőcsoportot és azokat nem erőszakolt fogalomnak, hanem realitásnak érzi és a vizsgálat eredményeként annak is tudja. Ezt a valóságot vizsgálja, a valósítás akadályait, annak meghiúsulásából következő helyzeteket, valamint a valósítást elősegítő lelki tényezőket is. A kérdés ilyen feltevése jelentőséggel abban a normarendszerben bír, amelyben irányító érték a szabad nemzeti közösség és annak keretei között gazdagodó emberi személyiség. A magyar nemzeti lét jelene által kiváltott probléma tehát elsősorban; konkrét gondolkodás eredménye. A felmerülő kérdéskomplexumot azonban szimptomatikusnak tekinthetjük, úgy hogy az így látott, az ilyen hangsúllyal tárgyalt probléma az európai kisállamok valamennyijét érinti. Nyilvánvaló, hogy a következő fejtegetésekben az erő szónak nem természettudományi jelentése van, felesleges volna