Társadalomtudomány, 1939 (19. évfolyam, 1-5. szám)

1939 / 1-3. szám - Illúziók a magyar közéletben. Lélektani szempontok

12 DÉKÁNY ISTVÁN rögtönzés. Van ugyan valami, amit a tömeglélek észrevett, de ez csak ép indulása a megfigyelésnek, zavaros, első vázlat. Értelem is akar beléköltözni, tehát kerek «egésszé» kell lennie, hogy érthető legyen. Csak megfigyelés-sor után lehetne előttünk valamiféle egész, ehhez azonban hiányzik az — idő. így esik meg, hogy a tömeglelkű ember — a tömeglény — «egészet rögtönöz» valaminő apró észrevételből, töredékből. Mit tesz tehát? Illuziós «kiegészítésre» vágyik, ehhez pedig — neki — elég egy kis, apró töredékadat. És ha csak ily apró realitástörmelék akad kézbe? Ott van a nagy indító : a remény. A töredékes látás a reménykedés melegágya. Ez a remény színezi tele az életet, a társadalmat. Varázsszó : a «reform». A városi tömegember korlátlanul szabadjára engedi képzelőerejét, legtöbbször sajtósugallásra. íme, ez az állapot sajátos illúzióáramlatot szül, amelynek alapja a töredékmeglátás, a sietés. Ismerik ezt a tömegagitátorok ; ezzel a városi tömegre jellemző illuziószomjűsággal tudják «orruknál fogva» vezetni a szenzációéhes tömegeket. Itt az ily, nagyvárosi illuzióáramlatot nem az «önkifejtés» vágyával magyaráztuk, hanem a nagyvárosi embertömegek lelki töredékességével, sietősségével és hiányzó realitásérzékével — ép ellenkező ez a paraszti emberek vaskos realitásérzékével. Nálunk a nagyvárosi illuzionizmust a kommün korában lehetett megfigyelni. De végül — űjból — megjelenik az önkifejtés, mint ok az illúzió keletkezésére : a hazai középosztályban, mely évszázadok óta sinylődőben volt, azaz alig volt. Nézzünk a múltba. A középnemesség harcias erényei a XVIII. század 2. évtizedében hirtelen devalválódtak. Birtokára húzódott a kis- és középnemes, de ott meg a gazdasága nem hozott érdemleges hasznot, a «saját zsírjába fulladás» állapota következett be. Jött tehát az új — mentő — illúzió : «extra Hungáriám non est vita». íme, az üy illúzió nemcsak öncsábítás, de önvigasztalás is. List der Vernunft? Nem ! List der Unvernunft. Nem volt más kivezető út, kellett csalnia — enyhén, de állandóan — a szegényedének és szegénykedőnek önmagát. A XIX. században következett a városi élet, majd a kapitalizmus. A középrétegek az élet főáramán megint kívülmaradnak ; idegen városaink-